Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
töltésen még egy lovas csapattal találkoztak, amelytől a lovak még jobban megijedtek, az első lovakat a rúddal összekötő kisefa vaskarikája eltört, emiatt a két első ló a kocsi súlyától szabadulva még nagyobb rohanásba ment át, miáltal a kocsis kezéből kirántották a gyeplőt, amelyet az elmulasztott a kocsi bakjához erősíteni. Az ostorhegyes balra kanyarodva lerohant a töltésről, magával rántva a többi lovat és a hintót is, amely felborult. Móric, ki kövér ember volt, ráesett Prick alispánra, akinek lábára esett a kocsi felhágó vasa, és bokájánál nyílt törést szenvedett. Őfelsége kocsija odaérve a szerencsétlenség helyére megállt, őfelsége kiszállt a kocsiból, lement a töltésről a színhelyre, és hosszasabban tartózkodva ott a részletekről tudakozódott. A családban hagyományként fennmaradt, hogy a kocsist is megszólította, kérdvén, hogy miként történhetett, mire az - zombori ember lévén - így válaszolt: „jelentőm alássan, eltört a kisefa”. Móric, ámbár nagyon megütötte magát, mégsem sérült meg súlyosan, nem úgy Prick, akinek sérülése halálos volt. Őfelsége kiadta a rendelkezést, hogy azonnal sürgönyözzenek Aradra dr. Darányi József udvari orvosáért, miszerint az haladéktalanul utazzék Beodrára Prick ápolására. A menet továbbvonult, Móric pedig más kocsira szállva lépésben Beodrára hajtatott, ahol Karátsonyi Ferenc kastélyában szállt meg, ahonnan azonnal orvost és kocsit küldtek Prick alispánért, akit szintén odavittek. Móric még aznap megsürgönyözte Luizenek Nagybecskerekre, hogy mi történt, aki másnap reggel Emillel Beodrára kocsizott, ahová déltájban érkeztek. Móricnak a jobb szeme még annyira be volt dagadva, hogy azt nem tudta kinyitni, így nem is látott vele. Lábai is annyira meg voltak dagadva, hogy nem tudott felöltözni, még az volt a szerencséje a szerencsétlenségben, hogy díszruhájára nem tette fel a nehéz mentekötőt, mert az biztosan betörte volna a mellkasát. Pár napi beodrai pihenésük után, midőn Móric állapota annyira javult, hogy felöltözhetett és utazhatott, visszakocsiztak Nagybecskerekre. Prick alispánhoz harmadnapra megérkezett dr. Darányi József, de már nem tudott rajta segíteni, mert négynapi súlyos szenvedés után meghalt. Holttestét beszállították Nagybecskerekre, ahol az alispáni lakásban ravatalozták fel, és május 12-én nagy részvét mellett a köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Őfelsége a kabinetirodája útján mindennap sürgönyileg érdeklődött a két sebesült állapota felől A3 Gondoskodni kellett a megüresedett alispáni szék betöltéséről is, ezért Móric június 3-ra rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amelyen gróf Bethlen József addigi másodalispánt egyhangúlag alispánná választották. 43 43 [Rónay] Emil önéletrajza, és a Temesi Lapok 1872. május 8-i, 11-i, 12-i és 15-i száma. Ugyanitt található dr. Prick életrajza, mely szerint Szilágysomlyón született 1823-ban, atyja előbb százados, később sópénztárnok volt. Tanulmányait Szatmáron a líceumban és Nagyváradon a jogakadémián végezte, 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, és Pesten ügyvédi irodát nyitott. 1849-ben menekült - állítólag mint Torontál megyei tisztviselő (melynek nyomát a Torontál vármegyei monográfiában nyomát nem találtam) - Amerikába. Chicagóban telepedett le, ahol az egyetemen a római és görög nyelv tanára lett. 1869-ben hazajött, és Biliéten Weitstem Béla káptalani uradalmi intézőnél, ki unokatestvére volt, húzta meg magát, míg a biliéti kerület meg nem választotta ellenzéki képviselőnek. Amerikában nősült 1852-ben, és feleségét is magával hozta haza. 233
