Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
Ez alkalommal tartózkodott Móric egész főispánsága alatt a leghosszasabban Nagybecskereken, és az egyik felterjesztésében fel is említi, hogy a baleset folytán keletkezett lábszárdaganata miatt kénytelen Nagybecskereken tartózkodni. Valóban, április 20-án érkezett Nagybecskerekre, és június 8-án utazott haza Zomborra, tehát összesen 49 napig volt székhelyén. Augusztus 2-án Mehádiafürdőre utazott, mint írja, a baleset folytán megrendült egészségének teljes helyreállítása végett. Nem is ment vissza Nagybecskerekre egészen szeptember 10-ig, dacára annak, hogy közben - június 19-én - megtartották az országgyűlésiképviselő-választásokat. Mehádián augusztus 25-ig üdült. A képviselőválasztások elég jól sikerültek, amennyiben 10 megválasztott képviselőből 6 Deák-párti, 2 baloldali és 2 omladinista (szerb nemzetiségi) volt. A 6 Deák-párti képviselőből 3 Dániel volt, úgymint Ernő, Pál és Béla. Ifj. Rónay János is fellépett a nagyszentmiklósi kerületben baloldali (Tisza Kál- mán-párti) programmal, de Bogdán Vince Deák-párti jelölttel szemben kisebbségben maradt. A választások ilyetén kimenetele valóban örvendetes eredmény volt, mert Torontál nem tartozott akkor sem a könnyen kezelhető vármegyék közé. Volt a megyében a Deák-párt mellett egy igen erős balközép, melynek vezére Tisza Kálmán volt, és egy Omladina nevű szerb szélsőséges nemzetiségi párt. A kérdés az volt, kinek az érdeme volt a választás sikere. Móric párthívei neki tulajdonították éremül, míg ellenfelei a Deák-párt vezetőségének, amelynek elnöke egy év óta az a Dániel János volt, aki az alispáni választáson megbukott. Vezető tagjai voltak báró Lipthay Béla, gróf Bethlen József, Dániel Pál, Vécsey István és Kovách Ágoston. Nem állíthatjuk, hogy ezek mind Móric párthívei lettek volna, valamint azt sem, hogy az országgyűlési képviselőnek megválasztott három Dániel lelkesedett volna Móricért. Móric levelezőkönyvéből látjuk, hogy a választási mozgalmak alatt Zomboron tartózkodott, nehezen lehet tehát elképzelni, hogy onnan sokat tehetett volna, mert hiszen ott sem a tisztviselőkkel, sem a választásra befolyással bíró emberekkel nem lehetett módja érintkezni. A kormány előtt azonban mindenesetre Móricnak tudták be a jó eredményt érdemül. Közeledvén az őszi közgyűlés ideje, Móric 3 hónapi távoliét után családostól megjelent Nagybecskereken. A gyűlés megnyitása után bejelentette, hogy gróf Bethlen József alispán és Tabakovics Gusztáv főjegyző hosszabb ideig távol voltak Nagybecskerekről, az alispán helyettesítésével Bakálovich Ágoston központi járási főszolgabírót bízta meg, és kérte ennek tudomásulvételét. Ebből a bejelentésből nagy vita támadt, amelyben mindenekelőtt azt kifogásolták a szónokok, hogy egy időben az alispán és a főjegyző is távol volt. A főszolgabíró helyettesítése ellen is merültek fel kifogások, végül tudomásul vették ugyan, de határozatba ment, hogy a jövőben ilyen esetben a vármegyei főügyész helyettesítse az alispánt. Ugyanezen gyűlésen történt az Emil által életrajzában is megemlített eset, mely szerint gróf Bethlen alispán az őt ért támadások miatt a gyűlés előtt pár nappal bejelentette állásáról való lemondását. Emil nem említi a támadás lényegét, az egykorú hírlapokból megállapítottam, hogy az volt ellene a kifogás, hogy állandóan nem tartózkodott szék234
