Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)
nak. Ugyanekkor lett if). Rónay János (Rónay János és Karácson Emília fia) a bessenyői járásban alszolgabíró. Móric azonban alig pár hónapig viselte - immár harmadszor - az alispáni tisztséget, s még azon év november 6-án tartott közgyűlésen bejelentette lemondását, és helyébe Hadzsics Lázár addigi másodalispánt választották meg, Móric pedig hazament Zomborra gazdálkodni. Lemondásának oka az volt, hogy megválasztása után nem költözött Nagybecskerekre, hanem továbbra is Zomboron maradt, és onnan intézte az ügyeket, amit a bizottsági tagok nehezményeztek, és azt kívánták, hogy állandóan a megye székhelyén tartózkodjék, amire ő lemondott.37 Két év múlva, 1869. július 24-én Karátsonyi László főispán elhalálozott, utána azonban két évig nem töltötték be a főispáni méltóságot, míg azonban 1871. május 5-én a király Móricot nevezte ki a vármegye főispánjának. Ez - Emil önéletrajza szerint - úgy történt, hogy Rónay Lajost, aki akkor az óbes- senyői kerület országgyűlési képviselője volt, Tóth Vilmos belügyminiszter felhívta és felajánlotta neki a Csongrád vármegyei főispáni széket, amely még Lajos apósának, Kárász Béninek a lemondása folytán üresedett meg. Lajos a felajánlott főispánságot elfogadta. Tóth belügyminiszter egyben közölte Lajossal, hogy az immár két év óta üresedésben lévő Torontál vármegyei főis- pánságra Móricot kívánná kinevezni, felkérte tehát, hogy lépjen érintkezésbe Móriccal, és tudakolja meg, hogy vállalja-e. Lajos azonnal sürgönyözött Móricnak, aki visszasürgönyözött, hogy áll a miniszter rendelkezésére. Június 5-én Zomborra érkezett Nagybecskerekről egy száz tagból álló küldöttség az új főispán üdvözlésére, és felkérte, hogy mielőbb foglalja el hivatalát. Persze nagy ebéd volt a küldöttség tiszteletére, amely délután 4 óráig tartott, s amelyen - az akkor még igen ritka - francia pezsgő és jó borok voltak. A nagybecskereki főispáni lakás berendezésére Szegeden rendeltek bútorokat, amelyek megérkezését követően Luize Teklits Cilivel - ki Oexel Jozefa leánya volt -, és Paulovits Herminnel leutaztak oda rendezkedni. Móric június 12-én indult el Zomborról Rónay János, Lajos és Dezső kíséretében, Nagyszentmiklóson csatlakozott hozzájuk Buócz János főszolgabíró, az esküdt és a járási mérnök társaságában. Aznap Bánátkomlósig mentek, ahol a Nákó-kastélyban díszebédet rendeztek a tiszteletére. Másnap, június 13-án estére érkeztek Elemérre, ahol Dániel Jánoséknál a kastélyban szálltak meg, persze ott is nagy vacsora volt, és utána este 9-kor a Nagybecskerekről kivonult résztvevők és helybeliek részvételével a parkban fáklyás zene volt. Másnap délután indult el sok fogattal Nagybecskerekre, a város alatt elkanyarodtak a legrövidebb útról, és a várost félig megkerülve a megyeházzal szemben elnyúló főutcán, amelyet gyermekkoromban Hunyadi utcának hívtak, értek a megyeháza elé. Móric bal oldalán a kocsiban gróf Bethlen József másodalispán foglalt helyet, míg a megyeháza nagytermében a bizottsági tagok és a tisztviselők élén Várady Mihály harmadik alispán fogadta és üdvözölte. Este tíz órakor ismét fáklyás zene volt a tiszteletére, amikor a megyeháza, a 37 [Rónay] Emil (1859-1899) önéletrajza. A dokumentum hollétéről nincs tudomásunk, minden bizonnyal elkallódott. 226
