Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MÓRIC (1813–1890)

fedett bejáró azonban nyilvánvalóan nem lehetett a családi emlékezetben megőrzött, és Rónay Elemér által írt torony. Mindenesetre a Rónay Móric-féle kastély klasszicista architektúrájába nem is illeszkedett bele semmiféle torony, tehát nem zárjuk ki, hogy ez nem is létezett, és valójában csak egy családi legendáról van szó, vagy ha mégis létezett, akkor az bizonyosan nem lehetett az épület összképét meghatározó építmény, amilyen a ma ismert - bizonyíthatóan nem az eredeti kastély építésével egyidejű - torony, csakis egy kisebb lélegzetű hozzátoldás, jelképes toronyépítmény.

A Bach-korszakban Torontál vármegye a többi magyar vármegyétől eltérően Magyarországtól el volt szakítva, és az ún. Szerb Vajdaságba volt beosztva, amelyhez rajta kívül még Bács-Bodrog, Szerém, Temes és Krassó megyék, a Tisza-melléki kerület, Szabadka, Zombor, Újvidék, Temesvár városok és a kikindai csajkás kerület tartoztak. Természetes tehát, hogy Móric ilyen körülmények között visszavonult a közélettől, és Zomboron gazdálkodott. Az 1860-as évek elején megkezdődött a politikai helyzet enyhülése, amely egy évvel később, azaz 1861-ben következett be. Főispánnak az 1848-as főispánt, Karátsonyi Lászlót nevezték ki, a tisztújító közgyűlést 1861. február 4-én tartották meg Nagybecskereken. A bizottsági tagok, miután a különböző templomokban megtartott Istentiszteletekről visszatértek, a megyeháza udvarán gyűltek össze, és az 1848-ban „kétségtelen igaz hazafísággal hivataloskodott első alispánt”, zombori Rónay Móricot választották meg ideiglenes elnöknek. A főispán beiktatása következett ezután, akit a megye részéről Móric üdvözölt. Másnap megválasztották a tisztviselői kart, és első alispánnak Móricot választották meg.

Ez az alispánsága sem tartott azonban sokáig. Március 26-án megtartották az országgyűlésiképviselő-választásokat, amikor a nagyszentmiklósi kerületben id. Rónay Jánost, az óbessenyőiben Rónay Lajost választották meg. Az országgyűlést azonban már augusztus 22-én feloszlatták, amely esemény után a vármegyékre került a sor, és a szeptember 18-i kisgyűlés már foglalkozott is a kérdéssel, és tiltakozott a törvénytelen feloszlatás ellen felszólítván a tisztségviselőket, hogy mindaddig maradjanak a helyükön, míg erőszakkal el nem távolítják őket. A fejlemények következtében azonban a tisztviselők nagy része - így Móric is - lemondott, de hogy a közigazgatásban fennakadás ne történjék, kimondták, hogy október 24-ig viszik az ügyeket, egyben a főispán felírt gróf Forgách Antal főkancellárhoz, hogy gondoskodjék új tisztviselőkről. Erre forluki Pálik-Ucsévnyi Pétert kormánybiztossá nevezték ki, aki lement Torontál megyébe, átvette a főispántól a megyét, és kinevezte a tisztikart, amelynek vezetői nagyobbrészt a nemzetiségek közül kerültek ki, ámbár magyar ember is vállalt hivatalt. 35 * 35

Kiszombor, Móricz u. 1-3. M goóy műemléki számú Rónay kastély kutatási tervdokumentációja. [Szeged], 2002. Kézirat. Tér és Forma - Szeged Építéstervező Kft. sz. n.

35 Torontál vármegye. Szerk. Borovszky Samu. i. m. 470. s köv. oldalak. Tisztviselők lettek: Nikolics Sándor másodalispán, Virányi József főjegyző, Joanovits Péter és Botka Lajos aljegyzők, Hadzsits Lázár főügyész. Főszolgabírók lettek: Hertelendy József, Tanasevits Péter, Rácz

224