Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)
A megerősítési eljárás során a kegyelmezési joggal élve nyolc évi várfogságra vas nélkül enyhítem, kihirdetni és végrehajtani. 850. január 28. P. H. Haynau s.k.”*6 Szokatlanul szigorú volt ez az ítélet, ha tekintetbe vesszük, hogy azokat az urakat, akik vele együttműködtek, sokkal enyhébb elbánásban részesítették, így Szegeden a következők letartóztatását említem meg: Rengey (Aigner) Ferdinánd, Vadász Manó, Kárász Benő, Korda János, a nemzetőrség ezredese, Rónay János, Tóth Mihály, Bérczy Antal, Bezdán Ferenc kisteleki plébános és Rónay Lajos. Leveléből látjuk, hogy Kárász Benő nem is volt az Újépületben fogoly, hanem csak Pestet nem volt szabad elhagynia. Ezek az urak azonban részben már október-novemberben, részben rövid időn belül visszanyerték szabadságukat, és hazamehettek Szegedre, ahol rendőri felügyelet alatt maradtak. Mihályt elítélése után Aradra szállították, ahol édesanyja azonnal meglátogatta. Onnan hazatérve Zomborra az akkor Almáson tartózkodó feleségének 1850. február 14-én levelet írt: „Ma jöttem haza Aradról Misimtől, akit ágyban, betegen, igen megsoványodva találtam, azon aggódva, hogy tőled és innen hazulról semmi hírt nem kapott. Murányi^ és több jó barátai nem voltak képesek csak némileg megnyugtatni, ezért két napot Dezsővel ott voltam, mialatt fönt volt, és megígértem, levelet mindjárt küldök neked, és azon esetben, ha te nem mehetnél el hozzá, Józsi még a héten bemegy hozzá, talán csütörtökön. Gyermekeid csókolják kezeidet, semmi bajuk.” Ebből látjuk, hogy február 10. táján már Aradon volt, felesége Almáson volt ebben az időben, gyermekei nélkül, akik Zomboron voltak a nagyanyjuknál és Józsi nagybátyjuknál. Sajnos a leveleket nem tették mind el, a feleségétől kapott levelek közül pedig egy sincs meg, a meglévő levelekből azonban több érdekes adatnak jutunk birtokába. így 1850. szeptember 29-én Aradról ír feleségének Pestre, aki nagynénjénél, Hálló Ignácné szül. Vermes Erzsébetnél volt megszállva, a cím: „Zöídfa [ma Veres Pálné] utca 317. Az Ezüst golyóhoz címzett ház emeletén.” E levélből látjuk, hogy felesége Bécsbe készült a császárhoz kegyelem kieszközlése végett,48 majd írja „Tegnapelőtt megjőve Lajcsi Borcsával, tegnap 46 CSML. SZL. V.B. 145. B. Szentes Város Tanácsának iratai. 2269/1851. 47 Murányi Ignác, kinek felesége Onossy Magdolna volt, Oexel Antónia leánya. Lásd: Mátyás [1759-1828] életrajzánál (111. o.) Dezső a kisfia, Józsi testvér. 4« Felesége, Németszeghy Mária valóban mindent elkövetett annak érdekében, hogy Rónay Mihály fogságát megrövidítse és kieszközölje mielőbbi szabadulását. 1851 őszén pl. Hódmezővásárhely tanácsához fordult, hogy férje szabadságharc alatti tevékenységéről igazolást szerezzen. A tanács a volt alispán mentése érdekében igazolta, hogy az 1848 októberében a megyéből elindított első népfelkelést Rónay Mihály tói függetlenül egyenesen Kossuth utasítására szervezték, és ugyanígy nem terhelte felelősség a következő népfelkelés szervezéséért sem. Igazolták továbbá, hogy az egy éves népfólkelők kiállítására is az akkori kormány utasítására 193
