Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) MIHÁLY (1813–1873)

Luizzal együtt Radnára mentek. 49 Pénteken nálam voltak, azt akarva, hogy a mai napot együtt töltsük, elmentek az Öregúrhoz, ki biztatta őket, hogy ma ebédre elereszt hozzájuk, azonban mást gondolt az öregúr, s akaratja az, hogy én csak maradjak itthon.” „Józsi azt üzente, hogy mára eljön, alig hiszem, és mégis várom, nemigen hiszem pedig eljöttét azért, mert csak ebédre akar Aradra jönni.” „A gyermekeknek, mint Borcsa mondá, semmi bajuk, hála Istennek, gondolom, a szegény Nagymamának annál több baja van velők. Nem tudják otthon mire gondolni, hogy elmeneteled óta nem írtál nekik, de hiszem, azóta már megtetted!” „Ui. Éppen most, hogy levelemet bezártam, megjött Józsi, mindnyájan, a gyerekek is egészségesek.”

1850. október 13-én írja: „Már egy hónapja nem láttalak.” Ebből a levélből látjuk, hogy felesége október 5-én indult Bécsbe, éspedig nem egyedül, „Hanem Véled megyen a sokfélekép velünk jóságát éreztetett Nina dánt (Németh- szeghy Anna) is, áldja isten érte!” Hátrább folytatja: „Kedves Ilonkánkról egy szót sem írtál, a Nina dánt, ha mindjárt Almáson hagyta is őtet, mégis csak beszélt róla, úgy Juliskánkról és a jó Lizi dantról egy szót sem írtál, mintha kis leánykáim engem legkevésbé sem érdekelnének.” A végén: „A szél keményen fúj, rémítő pocsék idő van, helyzetem kellemetlenségét ez is növeli.” Másnap, október 14-én, mielőtt tegnapi levelét elküldte volna, ismét ír: „A mai nap jó hírek napja, a remények nagyban nőnek, várják, várom a szabadulást. Adja Isten, ne csalódjunk ismét reményünkben.” „Az öreg Camilló nőstől Móriczé- kat hazakísérte, holnap lesz két hete, és mégsem jöttek haza, így onnan hazulról ezúttal semmi tudósítást nem küldhetek, én is szeretnék már valami bizonyost kedveseinkről hallani.” Kéri, hogy amint dolgait végzi, siessen haza, látogassa meg őt is Pestről való eljövetele előtt, írjon Ilonkáról és Juliskáról is. A pesti Lizi és Nina dantoknak kezeit csókoltatja. 1850. december 9-én írja, hogy jó egészségnek örvend, és farkasétvágya van, felesége bécsi útjához kötött reményeket meghiúsítottnak látja.

A feleségéhez intézett utolsó reánk maradt levelét 1851. február 12-én írta, amelyben Juliska leányának elhunyta felett kesereg, és vigasztalja feleségét. Úgy látszik, hogy Pesten volt a felesége Ilonka leányával, és ott halhatott meg Juliska február elején. Levelét 11-én kezdte írni: „Ma reggel megérkezett jó Anyám, hozván magával Dezsőkét és hozván a Te leveledet.” Másnap folytatja: „Édesanyám és Dezsőké délig itt maradtak, ezért még egy pár sort írhatok.” Még egy levele maradt hátra, melyet 1852. október 20-án írt édesanyjához címezve Zomborra. Ebben leikéből óhajtja az amnesztiát, amelyet a hírek szerint Őfelsége a Magyarországhoz tartozó korona-országok beutazása után fog kibocsátani, azt reméli és megjósolja, hogy a karácsonyt már Zomboron fogja tölteni. Ilkáról és Dezsőről tesz még említést, írván: „A gyermekek, hála Istennek, egészségesek, 15-e óta Ilkám és Dezső iskoláznak, a szőke (tudtommal Dezső volt szőke), úgy látszik, kedvvel megy iskolába, és nagymamának

került sor, Rónay Mihály abban tevőlegesen nem vett részt. CSML HMVH. Tan. ir. 2269/1851. nov. 8. A büntetés enyhítésére tett kísérletei azonban sikertelennek bizonyultak.

49 Bátyja, Luiza Rónay Móricné, Borcsa Rónay Lajosné

194