Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)

get is fog tenni. Bonyhády azonban e reményében csalódott, mert János nem mondott le az elnökségről. 3°

Wőber Györgynek, Szeged város polgármesterének alkalmankéntjelenteni kellett Bonyhádynak a városban tartózkodó kompromittált polgári egyének magatartásáról. 1851. november 28-án kilenc személyről jelentett, köztük Rónay Jánosról. A jelentésből kiderül, hogy a megfigyeltek közé a magyarországi császári és királyi helytartóság ideiglenes helytartója, báró Karl Geringer bizalmas rendelete alapján került 1851. június íy-én. A polgármester feliratában igyekezett nem ártani a megfigyelteknek. Nyolc személyről, köztük Osztrovszky József volt kormánybiztosról és Kárász Benjámin volt főispánról kedvezően azt jelentette, hogy csendesen, visszahúzó- dóan, példásan élnek. Rónayról a következőket vetette papírra: „víg szeszélyű, mulató, forradalmi tényezőnek magát ki nem tüntető, s e hónapban beteges. Hol Szegeden, szegedi szállásán és Kiszomboron lakik.”#

Lassan elkövetkezett az 1861. évi próbálkozás, amikor márciusban Toron- tál megyében is megtartották a képviselőválasztásokat. Március 23-án Nagy- becskereken és Nagykikindán, 26-án pedig a többi kerületekben. Jánost a nagyszentmiklósi kerület küldte fel képviselőnek, míg unokaöccsét, Lajost az óbessenyői kerület. Mint tudjuk, ez az országgyűlés anélkül, hogy valami nagyobb eredményt ért volna el, hamar feloszlott. Jánost azonban pár év múlva, 1865-ben ismét megválasztották ugyanabban a kerületben, amelynek képviseletét két év múlva bekövetkezett haláláig viselt. 32

Az 1866. évben nagy veszteség érte a magyar közéletet és Szeged városát, amikor Klauzál Gábor, János és Mihály jó barátja és képviselőtársuk augusztus 3-án meghalt. A ravatalnál a szegedi és Csongrád megyei előkelőségekkel díszmagyarban János és Mihály is díszőrséget állt.

A következő, 1867. évben ment végbe nagy ünnepségek között I. Ferenc József koronázása június 8-án, amelyen János mint képviselő szintén részt vett. Amikor onnan június 16-án hazatért Zomborra és este lepihent, agyvérzés érte, és 58 éves és 50 napos korában jobblétre szenderült. Temetésén a Szegedi Belvárosi Kaszinó is népes küldöttséggel képviseltette magát, de ott volt kerületének és a környéknek színe-java. A családtagok elmondása szerint a nagyebédlő csak röviddel azelőtt lett egészen kész, és ő volt az első halott, akit abban felravataloztak.

János halála után, bár két nagy birtokot hagyott örököseire, rendezetlen állapotok maradtak, mert sok adóságot is hátrahagyott. Zomboron kb. 3600,

3° Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története, i. ra. 77.

31 CSML. Szeged. IV. B. 1106. Csongrádi Császári Királyi Megyehatóság Szeged városra vonatkozó iratok. 1850-1853. 7/1851. sz.

32 Az 1861-es országgyűlés ülésein részt vett, de csak egy alkalommal, április 24-én szólalt fel. Ebben Vidacs János Torontói megye bánát-komlósi kerületi képviselőnek megválasztása ügyében nyilatkozott. Lásd: Országgyűlési Napló. 1861.1. kötet. Pest, 1861. 42. Az 1865-1867- es országgyűlés munkájában haláláig részt vett, érdemleges hozzászólása azonban nem volt.

160