Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)
A besúgókat, akik többnyire rácok és németek voltak, jól fizette, azért volt is vádaskodás elég, akár volt valami alapja, akár nem. Az előkelő és társadalmi szerepet vitt hölgyekkel sem bánt különben. Amikor hozzá fordultak, hogy férjeiknek vagy valamely hozzájuk tartozóknak kegyelmet, vagy könnyítést kérjenek, azt mondta: „Asszonyom, mit jön ide amnesztiáért, hiszen még most is érzik a kezén a szurokfáklya füstje, amit a gaz rebellis Kossuth ablaka alatt tartott!”27 Jánost azonban nem lehetett megfélemlíteni, ő működött tovább! r85i nyarán Hetényi József színtársulata játszott a városházi színházban, és Bonyhády augusztus 17-én - I. Ferenc József születésnapjának előestéjére - díszelőadást rendelt, de a színigazgató félt, hogy ily módon elveszti a közönség pártfogását, másrészt nem mert a félelmetes császári biztosnak sem ellenszegülni, ezért Kisfaludy Károly „Hűség próbája” című színművét adatta elő. Bonyhádyra nézve szégyenletesen ütött ki ez a díszelőadás, mert ez al- kalmul szolgált a közönségnek, hogy ellene tüntessen, amikor tehát ő a zsúfolásig megtelt színházban megjelent, éktelen lárma, fütyülés és tombolás fogadta. Másnap Bonyhády a színigazgatót maga elé idéztette, összeszidta, és a színházból kitiltotta. A tüntetés megrendezését a belvárosi kaszinónak tulajdonította, és annak egyes tagjai, így Skultéthy Andor, Pálfy Ferenc és Sövényházy Pál ellen vizsgálatot rendelt el, amely azonban eredménytelen maradt, mert semmit sem tudtak rájuk bizonyítani. Bonyhády a színházat a német társulatnak adta át, a magyar társulat pedig a Felsővárosi kis Kaszinóba szorult, és azon túl nyolc éven át ott játszott.28 Ennek a színházi botránynak az ügye Budára is eljutott, ahol báró Auguszt helytartó-főispán felségsértésnek minősítette, és szigorú vizsgálatot rendelt el a Belvárosi Kaszinó ellen.29 A vizsgálat eredményéről Bonyhády 1851. október 16-án számolt be, amely szerint Skultéthy, Pálfy és Sövényházy, valamint mások kártyajáték közben kiviccelték volna a kormányt, és a „jobb érzelműeket” bosszantották volna, a cs. kir. hivatalnokokat pedig tettleg bántalmazták, és nevetség tárgyává tették volna. Mindez ugyan beigazolást nem nyert, de annyi bizonyos, hogy a Kaszinó tagjai „többnyire forradalmi érzelmű vagy legalább a forradalmi világban, kisebb-nagyobb mértékben szerepelt egyénekből állanak.” Bonyhády, ámbár a vizsgálat nem tudott semmit beigazolni, mégis felszólította Jánost, hogy az elnökségről mondjon le, remélvén, hogy ennek ele27 Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története, i. m. 74. 28 Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története, i. m. 76-77.-’9 Érdemes Auguszt főispán 1851. október 12-én kelt leveléből szó szerint is idézni, mert jól mutatja Rónay János szerepét: „Bizalmas úton feljelentetvén, miszerint a Szegeden létező három casino, s jelesül a palánkai, melynek a megkegyelmezett s Pestről kiutasított volt országgyűlési követ, Rónay János az elnöke, ezen város rosszérzelmű és ármánykodó egyéneinek fő gyűlhelye legyen, - melyben állítólag ő cs. kir. felségének magas születése napján történt azon már közbejött hivatalos tárgyalásokból ismeretes botrányos színházi jelenet is terveztetett és elhatároztatott. Egyébiránt mint állíttatik, ezen casinokban, azok radikál tagjai s többek közt Skultéty, Sövényházy, Pálfy s afentnevezett Rónay viszik a főszerepet, s játék közben is folytonos kormányellenes elménczkedések és tréfákkal a jobbérzelműeket boszantják, főtörekvésük lévén a cs. kir. tisztviselőket nevetség tárgyává tenni, kiket állítólag már tettleges becstelenítésekkel illettek.” in: Reizner János: Szeged története, i. m. II. 183-184. 159
