Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
ELŐSZÓ
voltak az Oexel családdal és különböző ágaival és ott hetekig kutathattam volna, és hazánkban is végigjárhattam volna azokat a helységeket, ahol őseink valaha laktak, úgy sokkal tökéletesebb munkát tudtam volna végezni. Beigazolódott nálam is az a latin közmondás, hogy „Háborúban hallgatnak a múzsák”, mert a közbejött események miatt úgy az Országos Levéltárban, mint a Magyar Nemzeti Múzeumban az okmányok és egykorú hírlapok áttanulmányozását abba kellett hagynom. Csupán a Torontál című lapnak 1914-ig terjedő példányait néztem át, pedig a Szegeden és Szentesen megjelent lapokat is át kellene tanulmányozni, hogy Mihály nagyatyám és Lajos nagybátyám életrajzához megfelelő egykorú adatokat kutassak fel, erre azonban nekem már nincs időm, mert az én életidőm is lejáróban van. Arra sem jutott már időm, hogy Mihály nagyatyám 1849-i elítélési perét felkutassam és áttanulmányozzam. Sok mindent kellett volna még felkutatni, én már ezt nem tudom megtenni, de talán valamikor valamelyik utódomnak kedve és szakértelme lesz a családtörténeti kutatásokhoz. Munkám kellő tájékoztatást fog neki nyújtani úgy, hogy a hiányzó adatokat felkutassa, és az életrajzokat kibővítse. Mégis munkám nem volt hiábavaló, legalább annyiban, hogy családunk fénykorában szereplő elődeinknek életrajzát megírhattam. Ez a fénykor Rónay János szereplésével kezdődött és jelen század elején végződött, tehát kb. 1840-1905-ig kb. 60-65 évig tartott. Ezen idő alatt kiváló szerepet vittek és kiváló emberek voltak: János 1809-1867; Mihály 1813-1873; Móric 1813- 1890; Lajos 1821-1891; Ernő 1852-1913; Jenő 1854-1921. Az itt felsoroltakon kívül, habár nem is vitték annyira, mint az előbbiek, igen derék emberek voltak, és részük volt abban, hogy a család méltán örvendett az egész megyében és környékén, de még az országban is nagy tekintélynek. Az 1870-es években elkezdődött a család anyagi romlása, amelyet ugyan az akkor élt derék emberek, elsősorban Ernő és Alajos megállítottak, a hanyatlás azonban akkor már elkezdődött, és jelen század elején rohamosan folytatódott. Sajnos a két háború utáni bel- és külpolitikai viszonyok megpecsételték a család sorsát, úgy hogy régi állapotába való visszaemelkedésére semmi remény sincs. Munkámban nagy segítségemre volt boldogult Mihály bátyám, aki 3 és V2 évvel idősebb lévén, mint én, sok mindenre jobban emlékezett, és azokat az adatokat, amelyeket összegyűjtött, rendelkezésemre bocsátotta, és Tibor öcsém, aki szintén sokat kutatott, kérdezősködött, sok adatot adott. Kérem a Szentlélek Úr Istent, hogy világosítsa fel elmémet, hogy a munkámmal méltó emléket emelhessek őseinknek és elődeinknek, és az utánunk következő nemzedékek ismerjék meg őseik életét, tanuljanak példájukon, okuljanak tévedéseiken, és hibáik dacára - mert hiszen emberek voltak - tiszteljék őket. Budapest. 1947. évi június hó Id. zombori Rónay Elemér 12
