Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)
már a sarkában volt kb. 30000 katonájával, amellyel folytonos portyázásokkal nyugtalanította a visszavonuló osztrák sereget. József főherceg, nádor Győrben tartotta a főhadiszállást, és ez időben három feladat előtt állt: 1. védekezni a folytonosan portyázó ellenség ellen; 2. megszervezni és lehetőleg felfegyverezni az inszurrekciót; 3. Győr környékét lehetőség szerint védelmi helyzetbe hozni, hogy ezáltal János főhercegnek szabad legyen az útja a Komáromba való visszavonulásra, ahol egyesülni kellett volna Károly fővezér ott tartózkodó seregével. Ekkor József főherceg parancsnoksága alatt a következő felkelő csapatok voltak: Vas, Komárom, Fejér és Pest vármegyei gyalogzászlóaljak, összesen 16 század 2240 ember, továbbá Vas, Nógrád és Sopron vármegyei lovasezred, összesen 14 svadron, 2020 ember és 3 üteg. A csapatoknak azonban kb. egyharmada még nem volt felszerelve, kiképezve még kevésbé, mert hiszen az ellenség állandóan nyugtalanította és csipkedte őket. Ezenkívül a pesti, veszprémi, nyitrai és esztergomi lovas felkelők az állandó hadsereghez voltak beosztva, annak támogatására a Zala vármegyei lovasság és gyalogság a Marcal vonalát őrizte, a somogyi lovasság pedig a Tata vonalát tartotta megszállva. Győr felé volt menetben a Pozsony, Nyitra és Nógrád vármegyei gyalogság, a pozsonyi és barsi lovasság, valamint Davidovich Pál táborszernagy dunántúli parancsnok hadteste. Amíg ezek a dolgok történtek, május 21-22-én megvívták a szerencsés kimenetelű asperni ütközetet, amelyben Napóleon először életében vereséget szenvedett, úgy hogy egész seregével Lobau szigetére szorult, ahonnan nem tudott mindaddig kimozdulni, amíg Jenő alkirály a győri csata megnyerése után segítségére nem sietett. Mi lett volna, ha János főherceg nem szegi meg Károly főherceg főparancsnok azon parancsát, hogy Itáliában kösse le Jenő alkirályt? De hát János főherceg a saját esze után, téves elgondolások szerint cselekedett! A két testvér, József és János főhercegek június 12-én Téten találkoztak, ahol Noszlopy Pál kúriájában szálltak meg, s ott állapították meg a haditervet, amely szerint az egész sereg aznap Téten marad, másnap még ott megfőzik az ebédet, majd Szemerén átvonulva Csanaknál a dombháton ideiglenes állást vesznek fel. Megállapodtak abban is, hogy a tulajdonképpeni fővezérletet egyik sem veszi át, hanem megbeszélik a teendőket, és azok szerint vezetik saját csapataikat. Ehhez azt kell tudni, hogy akkor érkezett Ferenc császár parancsa, miszerint az egész sereg felett János vegye át a főparancsnokságot, József nádor pedig menjen hozzá Wolkersdorfba. Ez a parancs egyik főhercegnek sem tetszett, József még különösen neheztelt, mert hiszen ő volt az idősebb testvér és katonai rangja is magasabb volt, mint Jánosé. Azon kívül törvénybe is ütközött a rendelkezés, mivel a nemesi felkelést nem volt szabad más vezérlete alá bocsátani, mint a nádor alá. Ezért a fenti határozatot hozták és Ferenc - a legidősebb testvér - rendelkezését nem teljesítették. A nádor este 10 órakor indult vissza Győrbe kocsin, amellyel Szemere közelében felborult, de szerencsére semmi baja sem történt. Éjfél után V2 í-kor érkezett a szállásra a püspöki várba, s azonnal magához hívatta Gomez altábornagyot, vezérkari főnökét és parancsba adta, hogy virradatkor gróf Haug128
