Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

OEXEL JÁNOS (1774–1811) - OEXEL ALAJOS (1781–1832)

witz ezredes vezetése alatt vezérkari tisztek menjenek János főherceg táborába, hogy megállapodásuk szerint a hadállásokat jelöljék ki, és különösen a csanaki dombokat szállják meg. Másnap, 13-án reggel korán felköltötték a nádort és jelentették, hogy a kiküldött vezérkari tisztek visszaérkeztek, mert János főherceg anélkül, hogy erre ellenséges megmozdulás miatt szükség lett volna, seregestül - a megállapodás felborításával - gyors menetben Győrnek vonul. Nemsokára János főherceg is megérkezett vezérkari főnöke, az angol származású gróf Nugent altábornagy kíséretében, aki nem hogy ellensúlyozta volna a főherceg szerencsétlen balfogásait, hanem még inkább támogatta azokat. Csapataik minden rend és terv nélkül érkeztek meg, és megfelelő parancs hiányában, összevissza, átgondolt terv nélkül helyezkedtek el Nádorváros és Kismegyer irányában. Legelőbb Mecséry altábornagy érkezett meg az inszurgensekkel, és a Rába könyökénél a város előtt telepedett le, melléje a Hohenlohe-dragonyosok, azok mellé az Ott-huszárok telepedtek le, és amint egy-egy csapat megérkezett, az megállt, leszerelt, és főzéshez kezdett. Annyira fejetlenül cselekedtek, hogy a marcaltői és árpási különítményeket nem értesítették, hogy Győrhöz vonulnak, azok tehát semmit sem tudtak a főcsapatuk mozdulatáról, hanem helyben maradtak, ahol az ellenség meglepte őket és elfogta.

A nádort nagyon meglepte János főherceg tervváltoztatása, és azt akarta, hogy ha már ilyen tervszerűtlenül és hebehurgyán Győr alá vonultak, most legalább azonnal megfelelően állítsák föl a csapatokat, annál is inkább, mert értesülése szerint Jenő alkirálynak kb. 40000 főt számláló hadserege van, és így támadástól lehet tartani. Ezzel szemben Nugent ragaszkodott ahhoz, hogy a fáradt csapatoknak időt kell engedni, hogy kipihenjék magukat és étkezzenek, mert szerinte az ellenségnek nincs több mint 12000 embere, a két főherceg egyesített serege kb. 30000 emberből áll, miért is az ellenség nem fog támadni. Közben megérkezett Károly főherceg parancsa János főherceghez, hogy további intézkedésig maradjon Győrnél a felkelőkkel egyesülve, és mivel az ő tudomása szerint az ellenség nem rendelkezik nagyobb erőkkel, ha támadni merne, űzze át a Marcalon. Erre a nádor sem erőltette tovább a saját felfogását, hanem ebédre hívta meg a vezérkart. Nyugodtan ültek ebédhez, amikor egyszerre heves ágyúzást hallottak. Felugráltak az asztaltól és Csanak felé vágtattak. József főherceg kíséretével, köztük Kisfaludy Sándor, felsőbüki Nagy Pál, Csohányi József segédtisztjeivel, Kisfaludy János főhadnaggyal és még más parancsőrtisztjeivel a Kismegyeren levő felkelő lovassághoz vágtatott. A harcot a lovasság kezdte meg, köztük a felkelő lovasság is, és kb. hat órai harc után visszaszorították az ellenség aznapi támadását. A torontáli felkelő ezred sem a június 13-i, sem a 14-i csatában nem vett részt, mert csak június 13-án érkezett meg Szőnybe.

Június 14-én zajlott le a nevezetes „győri ütközet”, amelynél a balszárnyat Mecséry altábornagy vezetése alatt 4825 felkelő lovas és két ágyú képezte, vele szemben 6521 francia lovas 24 ágyúval támadott. Hosszas küzdelem után a felkelők egy része Komárom felé meghátrált, ami az egész csata elvesztését vonta maga után. János főherceg június 16-án kelt jelentésében a csata el129