Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KÉSEI KURUC

rogatózott zene kiséret mellett, s a legmagyarabb zene művésze sok szép dalt meg kellett ismételjen a közönség kívánságaira.

De elkövetkezett az ünnepély zárópontja. Mintha mindenki nagyon várta volna, mintha most mindenki jobban figyelni akart volna, s a mikor dr. Nagy György az emlék talpához lépett, egyszerre kitört a lelkesedés, zugó éljenzésével pár pillanatra megakasztva az ünnepélyt.

De aztán csend lett.

S Csikszentmárton neves ifjú képviselője beszélhetett. Mintha nem is befejezni, hanem újra kezdeni, vagy beszédével egy uj ünnepet akart volna adni.

Nem mondunk véleményt, mondjon majd olvasóink szive. Mai számunkban egész terjedelmében közöljük az emlékezetes beszédet.

Imádkoztunk! Megerősödtünk: „Hazádnak rendületlenül...” az ünnepély véget ért.

S ha messzetekintő szemmel körül néztünk? Öröm volt látni. Milyen szép és nagy közönség. Nem is közönség! A fiák, az unokák, közeli és távoli ismerősök utódai jöttek az apához, a hőshöz mesét, ágyuk szava szülte harci mesét tanulni, hogy hallgatván szavát a megdicsőült szabadság hősnek mondhassák és lelkesülten dalolhassák:

„Ha még egyszer azt izeni,

Mindnyájunknak el kell menni.”

Ma nem izent. Csak odaküldött hős katonája sírjához. S miként keleti mesék mondani szokták: a hős évente e napon felébred sírjából - messze harsanó hangon mondja parancsszavát, csatára indítva katonáit. Szól, a szellemek suttogó hangján mond Végrendeletet.

Szavát meghallja még Tisza-Duna vidéke is, eljönnek pár nap múlva onnan is hozzá ünnepelni. Tanúságot tenni, haliák szavát Aradon is. De erről máskor...

Néha, néha a munkanap alkonyán sokat mondhatna az a termő föld, mint teszi az ősz nagyapa. S mintha hallanók is! Közöttünk repdeső szelleme suttog a föld mélyén pihenő nagyoknak, mikor úgy őszi hideg táján hegyeinknek sikongó szelei az édes szülőföldről, Bereczk mellől, nehány porszemet lehordnak... szemfedőül.

Isten veled Gábor Áron!

Ünnepély után az ünnepély rendezőit és szereplőit, valamint az ifjúság küldötteit Benke Géza földbirtokos látta vendégszerető asztalánál, hol vidám poharazás között késő éjfélig sok szép szóval éltették a hazát, s nagyjait, de sok szóval a vendégszerető házi gazdát s a jó család mindenkori szellemét a kedves házi asszonyt is. Isten éltesse!

Székely Újság 1906.julius 12.

Dr. Nagy György országgyűlési képviselőnek a f. hó 9-iki ülésben elmondott beszéde.

Nagy Görgy: T. képviselőház! (Halljuk!)

Én ebbe a házba, a törvényhozás ezen templomába, imádságos hangulattal, édes hazám iránti igaz szeretettel, a nemzeti hagyományok iránti rajongó kegyelettel, ajkamon és szivemen Isten és a haza kettős szent nevével léptem be (Éljenzések a baloldalon.), A mi74