Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
bűnösök. A felvirradott nemzeti korszak képviselőházának mentelmi bizottsága férfias bátorsággal eldobta a fonákul font hálót, s igazságszeretetből, törvénytudásból, önzetlenségből font egy újat, mely mindjárt az első vizbedobáskor halat fogott: egy volt igazságügyminisztert. Hir szerint az alkotmánypártban és a néppártban nagy az öröm, hogy pártjaik kiküldött halászai nem vettek részt a véleményük szerint veszedelmes fogásnál. Én meg azért örülök, hogy pártom tagjai, lelkemnek édes testvérei, a velem egy táborban, egy zászló alatt küzdő bajtársak, a velem egy szentséget imádó igazhivők idegen segítség nélkül diadalmaskodtak a bűnön. Nézzünk szemébe az ellenvetéseknek, melyekkel a mentelmi bizottság határozata találkozik. Az egyikjogilag tévesnek vallja, mert a mentelmi bizottságot nem tartja feljogosítottnak arra, hogy a mentelmi jog megsértésének konstatálása esetén a megtorló intézkedések iránt a Háznak javaslatot tegyen. Gyönge ellenvetés! Hogyan lehet azt kívánni, hogy a mentelmi bizottság, a Ház egyik legelőkelőbb bizottsága a döglött csuka szerepére, a hallgatásra legyen kárhoztatva. Sőt ellenkezőleg! Nemcsak joga, hanem kötelessége a bizottságnak a hozzá utalt ügyekben javaslatot terjeszteni a Ház elé, amely felett határozhasson. Hiszen nem egy szervezett bizottságnak, hanem minden egyes képviselőnek is megvan ez a joga. De nem az a fő, hogy ki, hogy melyik bizottság terjeszti elő a javaslatot, hanem az, hogy a javaslatot elfogadja-e, határozattá emeli-e, szentesiti-e a Ház. Kossuth Lajos tanítása szerint a jót az ördögtől is el lehet fogadni, annál inkább el kell fogadnunk egy hazafias, hivatása magaslatán álló bizottságunktól. Én örömmel fogadom el javaslatát, mert nemcsak jó, hanem igazságos, sőt szükséges is. A másik nagyképü ellenvetés az, hogy a mentelmi bizottság határozata politikailag elhibázott, mert Plósz Sándor nem volt politizáló igazságügyminiszter, s igy Bánffy Dezső62 s társai mentelmi jogának megsértéséért nem is felelős. Risum teneatis amid!63 Ha nem lenne a dolog annyira komoly, bizony kacagni kellene rajta. Sehol nem olvastam, hogy a miniszteri felelősséget szabályozó 1848-iki törvény különbséget tesz politizáló és nem-politizáló igazságügyminiszter között. Engedelmet kérek, az igazságügyminiszter, akinek hivatalos kötelessége az ország igazságügyi politikját vezetni, irányítani, jól vagy 62 Bánffy Dezső: báró (Kolozsvár, 1843. okt. 28. - Bp., 1911. máj. 24.): miniszterelnök. A Szabadelvű Párt tagja. 1875-ben Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vm. főispánja, kíméletlenül elnyomta a nemzetiségi mozgalmakat és az ellenzéki pártokat. 1892 95-ben a képviselőház elnökeként is kifejezetten pártpolitikát folytatott. 1895. jan. 14-től 1899. febr. 26-ig az ún. „szürke kabinet” miniszterelnöke. Kormányzásának ideje a nemzetiségek erőszakos magyarosításáról, a munkás- és parasztmozgalmak brutális elfojtásáról és a parlamenti ellenzéknek különösen az 1896-i választásokon történő letörését eredményező intézkedéseiről nevezetes. Az általa alkalmazott nyílt erőszak tömegfelháborodást és az ellenzéki pártok támadását váltotta ki. A parlamenti obstrukció a kormányt törvényen kívüli (ex-lex) állapotba, ~t lemondásra kényszerítette. Bukása után főudvarmesterré nevezték ki. 1904-től mint az általa szervezett ellenzéki Új Párt vezetője, lemondva főudvarmesteri méltóságáról, ismét képviselővé választatta magát, élesen támadta a Tisza-kormányt. Csatlakozott az ellenzéki szövetséghez, 1906. márc.-ban azonban kivált a koalícióból. - M. A magyar nemzetiségi politika (cikkgyűjtemény, Bp., 1902); A horvát kérdésről (Bp., 1907). - írod. B. D. nemzetiségi politikája (név nélkül, Bp., 1899); Bíró Lajos: B. D. (Huszadik Század, 1912. XXIII.) 63 Risum teneatis amici: meg tudnátok állani nevetés nélkül, barátaim! 97
