Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

A NAP

rosszul, de kell, hogy politizáljon. S akár saját elhatározásából, akár másnak tanácsára követ el törvénysértést, azért lakolnia kell. Ha Plósz Sándor az akkori miniszterelnök, Tisza István felbujtására követett el törvénysértést, ez csak annyiben változtat a dolgon, hogy Plósz mellé, a tettes mellé, a vádlottak padjára kell ültetni Tiszát is, a felbujtót.

De törjük meg a csodabogarat, a nem-politizáló igazságügyminiszter fogalmát. Higy- gyük el, hogy Plósz Sándor a teljes tudatlanság jóhiszeműségével járt el, mikor lázadás címén Bánffy Dezsőéket üldözőbe vette. így sem kerülheti el a vád alá helyezést. Mert tudatlanságában nem volt következetes. November 18-ika miatt is tudatlannak kellett volna lennie, s meg kellett volna torolnia Tiszának és bünbandája tagjainak az alkotmány ellen elkövetett bűncselekményét. Vagy „nem-politizáló igazságügyminiszter” volt Plósz Sándor, s akkor a november 18-iki bűntett megtorlásának elmulasztásáért kell bűnhődnie, vagy politizáló igazságügyminiszter volt, s akkor a december 13-iki törvényes, hazafias eljárásnak büncselekménynyé minősítéséért fog lakolni. De bűnössége bizonyos, s igy büntetése el nem maradhat.

Van egy harmadik ellenvetés is a mentelmi bizottság javaslata ellen. Az, hogy a vád alá helyezést a jelenlegi kormány megalakulásának feltételei kizárják. Egyszer már megírtam a Nap hasábjain, hogy a paktumból minket csak annyi kötelez, amennyi választás előtt tudomásunkra volt hozva. Abban pedig egy árva szó sincs arról, hogy az alkotmányunk ellen törő gonosztevőket, az igazi nagy bűnösöket büntetlenül futni engedjük.

De hiszen maga a király trónbeszédében kijelentette, hogy fájnak atyai szivének a múlt sajnálatos eseményei. Minthogy a hagyományos hűség és a törvény erejénél fogva hiszek a királyi szónak, azt kell következtetnem, hogy a király is kívánja azok bünhődését, kik a múlt sajnálatos eseményeinek előidézésével fájdalmat okoztak atyai szivének. Ezek sorában pedig Plósz Sándort nem az utolsó hely illeti. Elénk emlékezetemben van még, hogy 1904 decemberének végén tartott ülésen, mikor gróf Apponyi Albert, kezében a törvény- könyvvel gyönyörű beszédben meggyőző érvekkel mutatta ki, hogy a képviselőháznak ex-lexben való feloszlatása törvénytelen, Plósz Sándor volt az, ki a törvénytelenség védelmére kelt, s a törvény világos rendelkezésének tudatos elferdítésével, rabulisztikával érvelt a feloszlatás mellett. Úgy látszik, a király nem tudta, hogy Plósz „nem-politizáló” igazságügyminiszter, s az ő jogi tanácsára a Házat feloszlatta. Ebből a törvényellenes feloszlatásból született aztán a végtelen nyomor és szenvedés, ebből születtek a Lányiak, a Kristóffyak.

Ha hát a vád alá helyezettek sorát Plósz Sándor nyitja meg, következniük kell utána Fejérváryéknak is! A mentelmi bizottság a bűn megtorlása végett megtette kötelességét. Példát vehet tőle az igazságügyi bizottság. Csak minél elébb a Ház elé azokkal a vád alá helyezési javaslatokkal, hogy a kelletlenül megszavazott adó s újonc után egyszer már lelkűnkből, kuruc gyönyörűséggel, az igazság diadalmas ujjongásával is szavazhassunk. A bűnnek bűnhődnie kell!

98