Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
jussunkat mégsem hagyjuk! A militarizmus jármába nem hajtjuk fejünket! Több katonát nem adunk! A nemzetet szipolyozni nem hagyjuk. Nem, még akkor sem, ha újra jönne a nyomor, újra fenyegetne a szenvedés, a nélkülözés, a börtön, ha újra megvillannának Fabricius bakáinak szuronyai. Hejh! Még számolni fogunk különben e szuronyokkal! Kovácsolni fogunk még azokból koporsószegeket, de nem a nemzet számárai El még az isten! Hagyjanak minket most dolgozni! Mire való volt megzavarni a békés munkát a létszámemelés harci riadójával? Mire való volt az alkotó munkának alig felvirradó napját aggodalmak éjszakájába borítani? Szerények, alázatosak, bárányok leszünk, ha engednek fáradni, alkotni népünkért, nemzetünkért. Nem kérdezzük „mikor, milyen mérvben, mily feltételek alatt”, hanem azonnal, teljes erőnkből, feltétlenül napszámosok leszünk az alkotmány megerősítésének, a népjólét biztosításának, a független Magyarország felépítésének munkájában. De ha alkotás helyett rombolást kívánnának, ha a nemzet sebeinek gyógyítása helyett uj sebeket ütnének, ha a népre újabb terhet akarnának rakni, a haduri önkénynek újabb áldozatot hozni, akkor vadak, szilajok, tigrisek leszünk, szembeszállunk bárkivel, senkit nem kímélünk, s ha kell életünkkel, vérünkkel pecsételjük meg azt az igazságot, hogy a nemzet nem kívánja, nem birja el a katonai létszámemelést. A NAP 1906. november 9. Bünbélyeget az árulókra! Irta: Dr. Nagy György országgyűlési képviselő. Üdvözlöm a képviselőház mentelmi bizottságát, amért Plósz Sándor61 volt igazságügyminiszter vád alá helyezését javasolja. A bizottság helyesen járt el. Hazafiasán cselekedett. Ideje volt már megmutatni, hogy a becsületes embernek is szabad bátornak lennie. Ideje volt vérét venni annak az elhízott hazugságnak, hogy Magyarországon a bársonyszék és a tömlöc, a király kegye és a nemzet akarata összeférhetetlen. Míg a halászatnál a kicsi halak védelme érdekében törvényes rendelkezés állapítja meg a hálószemek nagyságát, addig a bűnös zavaros vizében eddig érdekből, pártfogásból, elnézésből, pajtásságból font olyan hálóval halásztak, mely csak a kis embert fogta el, de amelyből vigan menekültek a falánk emberi csukák, a nagyszájú harcsák, a címeres 61 Plósz Sándor: Jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. Itt fejezte be 1866-ban. Két évig joggyakomokoskodott Pesten. Előbb egy ügyvédi irodában, a következő évtől a pesti pénzügyi ügyészségnél, fogalmazó-gyakornoki beosztásban. 1868-ban a jogtudományok doktorává avatták. Ekkor közügyvédi, 1869-ben váltóügyvédi oklevelet kapott. 1867 novemberétől tollnok a pestvárosi törvényszéken, 1871-től a lipótvárosi egyesbíróság helyettes egyesbírója, 1872-től bíró a pesti királyi törvényszéknél. 1872-1881-ben a kolozsvári egyetem polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog rendes tanára. 1881-1924 között a pesti egyetem polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog tanára. 1894. július 30-ától igazságügyi minisztériumi államtitkár, 1895-től Baja város országgyűlési képviselője. 1899. február 26-ától 1905. június 18-áig a Széli-, az első Khuen-Héderváry- és az első Tisza István-kormány igazságügyminisztere. 1914- ben főrendiházi tag lett. 96
