Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
A szabadságharc bukása után Kossuth távozott az országból, de a személye iránti tisztelet - bármilyen szívósan üldözték is az új adminisztráció tisztviselői az emlékezés nyomait - nem csökkent, sőt az idő múlásával növekedett. A forradalom egyik legnagyobb eredményét, a jobbágyfelszabadítást 1853-ban császári pátens szentesítette, a volt jobbágyok számára ez a mindennél fontosabb változás természetesen 1848-hoz, személy szerint Kossuthoz kötődött. A legelőfoglalásokat követő megtorlások hatása, a katonáskodással járó megpróbáltatások emléke viszont lassan-lassan halványult. S Kossuth neve mindinkább szimbóluma lett mindannak, ami a szabadságharc bukása miatt nem teljesedett be, és szimbóluma lett mindannak, amit az egykori jobbágyok hiába vártak. A politikában részt vevő megyei elit nagyon tudatosan őrizte 1848 és benne Kossuth emlékét, s a szabadságharc egykori szereplői a kultusz éltetésére még az abszolutizmus éveiben is megtalálták a módot. A Kétegyházán született történész, Márki Sándor egyik, töredékben maradt életrajzában írta le, hogy az Almásyak gazdatisztjeként szolgáló édesapja-volt honvéd - hogyan választott nevet 1849 után született fiainak: „...az orosz-török háború küszöbén, amikor nemcsak a Mindenváró Adámok, hanem a Vörösmartyak [is] az államok sorából kitörölt, öt részre szétdarabolt, Ausztriába beolvasztott Magyarország föltámadásában reménykedtek. Ezt a reményt akkor Kossuth Lajos és Petőfi Sándor neve jelképezte. A szabadságharc után született bátyám ezért kapta a Lajos nevet, s húsvét másodnapján ezért kereszteltek engem Sándornak. A Világos után született első magyar fiúkat más magyar szülék is ilyen sorrendben s ilyen érzületben kereszteltették el Lajosnak, Sándornak. . ,”30 A tudatos emlékőrzés jele, hogy a szarvasi Zsilinszky Mihály már a kiegyezés évében összeállított egy kis kötetet Kossuth a magyar nép szívében és költészetében címmel.31 A gyűjtemény Kossuthot Rákóczi mellé emelő összeállítója először is bizonyítani akarta, hogy Kossuth Lajos „Magyarország legelső fia és a magyar nép legnagyobb jótevője”, ugyanakkor gondoskodni akart az összegyűjtött versek és népdalok még szélesebb körben való elterjedéséről. A kis gyűjtemény és a későbbi néprajzi gyűjtések dokumentálják, hogy Kossuth személyének helyi folklorizálódása is már az abszolutizmus éveiben megindult. Gyűjtöttek népdalokat, történeteket Köröstarcsán, Gyulán, Endrődön, Orosházán, Dobozon.32 A néprajzi gyűjtésekből az is kiderül, a köztudatban valós és fiktív elemekből kialakult egy viszonylag kerek Kossuth-kép. Részei voltak ennek a folklorizálódott képnek népdalok, toborzódalok, a „kápolnai csatatéren mondott ima”, a „Búcsúja hazájától”, a hazatéréséről szóló dalok és az egyes helyekre jellemző specialitások. Közvetve a Bach-rendszer adminisztrációja is sokat tett a Kossuth-kultusz ébrentartásáért: az 1850-es évek első felében a megyehatóságnál, a főszolgabíróknál egymást érték a Kossuth személyéhez köthető szervezkedések és az állítólagos Kossuth-relikviák után nyomozó megkeresések. Könyveket foglaltak le - néha a dolgokban kevésbé járatos, de annál elővigyázatosabb helyi hatóságok még a bécsi propaganda céljait szolgáló kiadványokat is elkobozták, pusztán azért, mert Kossuth neve szerepelt a címben. Kerestek Kütahyában kiadott proklamációt, Kossuthról és Bemről külföldön nyomtatott arcképet, Augsburg-ban vert Kossuth-emlékpénzt, amelyen az a felirat állt „Kossuth Lajos, a magyarok vezére”, Kossuth-dollárt, Mazzini-sorsjegyet.33 A hadi főparancsnokság híre alapján közölték azokat a szám- és betűkombinációkat, amelyekkel állítólag Kossuth és Mazzini hívei felfedték magukat egymás előtt.34 S mindemellett keresték a Kossuth-bankókat. Bár a megyében beszedett 1 193 984 forint 30 krajcámyi összeg bankjegyeit még 1849 végén Tótkomlóson megsemmisítették, a keresés időnként eredménnyel járt. 1851-ben például egy szarvasi 465
