Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
polgárnál találtak eltitkolt Kossuth-bankókat; a nagyváradi haditörvényszék 14 napi fogságot szabott ki négy bankjegy rejtegetéséért.35 Az ítéletet a főszolgabírók közhírré tették, s a legtöbb megkeresés ugyancsak azzal az utasítással végződött, hogy az elöljáróságok gondoskodjanak az irat tartalmának „legkiterjedtebb közzétételét eszközölni”. Tehát miközben a katonai és polgári szervek igyekeztek a legszigorúbban eljárni, valójában - ha negatív értelemben is - nyilvánosságot adtak első számú ellenfelüknek, és személyét felértékelték — azaz hozzájárultak a Kossuth-kultusz erősödéséhez. Az abszolutizmus katonai és polgári adminisztrációja sem 1848, sem Kossuth emlékét nem tudta eltörölni. Sőt a forradalom és szabadságharc első számú vezetője széles rétegek számára egy erőszakkal elrabolt, de majdan újra eljövendő jobb világ szimbólumává vált. A Kossuth-kultusz fénykora A kiegyezés után a már kiformálódott és megszilárdult Kossuth-kultusz új politikai környezetbe került. Kossuth ugyan nem tért haza, de az új viszonyok közepette újságcikkein, levelein, híveinek küldött „üzenetein” keresztül ismét rendszeresen szólhatott a magyar társadalom különböző rétegeihez. S ahogy a reformkorban figyelmet fordított politikusi imágójának formálására, most is tudatosan részt vett a személye köré fonódó kultusz alakitásában. A kiegyezést követően megindult a szabadságharc és a forradalom történetének feltárása és birtokbavétele. Békés megyében az 1870-es években kezdték ünnepelni március 15-ét.36 Az első - nagyobbrészt körökben és egyletekben tartott - ünnepeken rendszerint megszólaltak a felidézett kor szereplői. Egykori képviselők, honvédek elevenítették fel ünnepi beszédeikben a több mint húsz éve történt eseményeket. Volt rá példa, hogy a Pesti Hírlap korabeli számaiból olvasták fel a helyi eseményekről szóló tudósítást. 1848 emléke az évek múlásával nem fakult, hanem egyre fényesedett. Békés megye egyik dualizmus kori főispánja szerint „...az alföldi ember ... az 1848—1849- iki dicsőséges szabadságharcban látja megtestesítve mindazt, ami nagy és szent előtte, ehhez képest ünneplésének és örömének is 1848 manifesztálásával tud legmegfelelőbb kifejezéstadni”.37 Ebben az „1848-as világképben” az idő múlásával Kossuth alakja folyamatosan növekedett. Már az 1880-as évek ünnepeinek leírásából jól látható, hogy a városok és községek polgárai előbb-utóbb megteremtik „az emlékezet helyeit”, s a köztereken is megjelenítik a számukra oly fontos szimbólumokat. A kultusz formálódásában nagy szerepe volt a rendszeresen ismétlődő választási csatáknak. A kiegyezést követő években egyes alföldi városokban, így például a jászladányi kerületben, Hódmezővásárhelyen magát Kossuthot kérték fel követnek.38 O ugyan a jelöltséget elhárította, de az általa támogatott ellenzéki párt tudatosan épített Kossuth népszerűségére, s az alföldi választókerületekben - ahol a birtokos parasztok szavazatai döntötték el a mandátumok sorsát - a függetlenségi jelöltek mesterien állították közvetlen politikai céljaik szolgálatába Kossuth folklorizálódott, mitikus alakját. A kultusz külső megjelenése 1867 után gyorsan változott: a kiegyezést követő években a választási kampányokban, a március 15-i ünnepeken mutatkozott meg nyilvánosan a Kossuth-tisztelet. Hogy már ekkor milyen sok embert mozgatott meg neve, arra utal az az aláírásgyűjtés, amelyet Kossuthra hivatkozva Madarász József kezdeményezett a közös ügyek eltörlése és a függetlenség helyreállítása érdekében. A községekben körözött 466
