Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
politikailag aktív polgárait a társadalmi szabadság és az ország függetlenségének védelme érdekében heroikus erőfeszítésre késztette. Ebben a történelmi szituációban Kossuth soksok ember reményének kollektív megszemélyesítője lett. A pesti forradalomról szóló beszámolókkal nagyjából egy időben értesült az ország Kossuth bécsi útjáról, a felelős magyar kormány felállításának elfogadásáról. Az ország- gyűlésen folyó küzdelem első számú hősének legtöbben Kossuthot tekintették — s nem szabad elfeledkezni arról, hogy a forradalmi pillanatban megsokszorozódott a politika iránti figyelem. Olyan, széles rétegek kerültek közvetlen kapcsolatba a politikával - ha másként nem, mint a gyökeres változások érintettjei —, amelyek a forradalom kitöréséig a politikum szféráján kívül éltek. E rétegek — amelyeket pedig mozgósítani kellett - a korábbi nemesi-értelmiségi politizálás bonyolult szisztémáját és nyelvét nem értették. Egyszerűsíteni kellett hát az „üzeneteket”, sőt olykor a szimbólumok váltak a legjobb üzenetekké. Szinte egyik napról a másikra megnőtt azon politikusok súlya, akik képesek voltak megértetni magukat a sokasággal. Például Táncsics Mihály, akit a reformellenzék vezetői korábban egyáltalában nem tekintettek az eseményeket érdemben befolyásolni képes politikusnak, a felszabadult jobbágyok és a közöttük élő alacsonyabb státusú értelmiségiek között pár hónap alatt rendkívül széles ismertséget és népszerűséget szerzett, s ennek köszönhetően az országgyűlési választásokon több kerületben - így Békésen is - képviselővé választották. A leghatásosabban Kossuth tudott szólni a néphez, és ő volt az, aki toborzó kőrútjai, nyilvános szereplései során a maga politikai frazeológiájának módosításával tudatosan a nép felé fordult. Az egyszerűsödő politikai nyelv, a szimbólumok felértékelődése kedvezett a kultuszképződésnek. 1848 márciusának Petőfi és Kossuth volt az első számú hőse, az áprilisi törvények kidolgozásában és elfogadtatásában Kossuthnak ugyancsak meghatározó szerepe volt. S erről nemcsak a politikaformáló elit szerzett tudomást. A törvényeket tartalmazó, nem hivatalos kiadású füzetek Batthyány vagy Kossuth arcképeivel jelentek meg. A forradalmi változásokat közvetlenül az események után interpretáló néplapokban, ponyvafuzetekben Kossuthot nemcsak mint vezéregyéniséget, hanem mint a népnek különösen - legjobban - elkötelezett politikust jelenítették meg. A kor irodalmi életében számon tartott gyulai költő, Szakái Lajos az áprilisi törvények szentesítését ünneplő Újvilágdal című versét a következőképpen zárta: „Fennkiáltsuk: éljen a jó király! S vesszen ellenségünk, - a pártviszály! Fennkiáltsuk: éljen nagy nádorunk! Éljen a népember, - hű Kossuthunkü ”19 A régi népdal dallamára énekelhető verset a ponyvafüzetek kiadásában élen járó szarvasi Réthy-nyomda adta ki, egy garasért lehetett megvenni. Ez a nyomda 1848-ban és 1849-ben is kiadott egy-egy Kossuthról szóló füzetet: az előbbi Kossuth Lajos a szószéken címmel, a későbbi pedig A nagy Kossuth Laj(os) életírása címen jelent meg.20 Sajnos 1944-ben mindkét mű Miskolcon őrzött unikális példánya elveszett. Tartalmukra utalnak a hasonló ponyvák; Putnoki Józsefi nagy Kossuth Lajos című, 1848 novemberében írott verse a következő bevezetővel indul: 462
