Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
SUPPLEMENTUM
„Magyar! Kossuth az, ki éltét feláldozta érted, O az, ki felnyitá káprázó szemedet, O visszanyerte az ősi szabadságod, O eszközli neked földi boldogságod. Ötét hallgasd, s ne félj, megment minden bajtól, Meg a végveszélytől, minden zsarnokoktól, Megérdemli Tőled, ha ötét tiszteled, Neve mondására meghajtod fejed!“ A verses életrajz azután megismertette olvasóit Kossuth életével és 1848-as szerepével, nyomatékosan kiemelve, hogy mindig az igazságért, a népért, a magyarokért küzdött, és szenvedett. A jobbágyfelszabadítás, az érte érzett hála különös erővel jelent meg ebben a versezetben is: „Nép embere lévén, a nép őt szerette; Mert lábairól a békókat leverte, Levette nyakáról a terhes robotot, Kivítta részire a szükséges jogot. Ahol Kossuth Lajos magát megmutatta, A nép mindenhol örömmel fogadta, Mint Mózest hajdan a zsidók a pusztába, Úgy követték most Kossuthot a csatába.”21 A közérthető formában fogalmazott versekben, verses tudósításokban a honvédő harcok megindulása után a „békókat leverő” „népemberből” több helyütt is Mózes lett. A köztudatba a debreceni kapuőr 1849. januári bejegyzése ivódott be legmélyebben: mint tudjuk, ő Kossuth Debrecenbe érkezésekor a név és foglalkozás rovatba annyit jegyzett be „Kossuth magyarok Mózese”. Gáborjáni Szabó Botond mutatta be néhány éve megjelent tanulmányában, hogy a „magyarok Mózese” toposz a magyar protestantizmus évszázados világnézeti hagyományaira és teológiai alapelveire épült. A prédikációkban és hitszónoklatokban a középkortól fogva egymás mellé állították a bibliai zsidóság és a magyarság szabadságáért küzdő vezéreket. A mózesi párhuzamra épített prédikációrészletek dokumentálják, „hogy Kossuth a református teológia értelmében legitim, Isten által küldött szabadítónak minősíttetett”.22 A protestáns többségű Békés megyében termékeny talajra hullott ez a gondolat, és segítette a kultusz kialakulását. A szakrális elemek jelentkezésével párhuzamosan a kultuszképződés más jellegzetes tényezői is megjelentek. Az, aki körül kultikus tisztelet alakul ki, nem hasonlítható kortársai közül senkihez. Hasonlítható viszont korábbi mitikus hősökhöz, vagy más nemzetek különleges tisztelettel övezett vezetőihez. Mindkettőre jó példa Jámbor Pál 1848-ban írott Kossuth-verse, amelyben egyszerre hasonlította Kossuthot Rákóczihoz - „Rákóczy égből kitört lelke vagy” - és Washingtonhoz.23 A szélesebb befogadói közegben is érthető Rákóczi-hasonlatot Sárosi Gyula is megismételte Ponyvára került arany trombitájában 463
