Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
Székely Újság 1905. március 5. A nemzet ítélt! Irta: Dr. Nagy György A koronás király a nemzet Ítéletére hivatkozott. A nemzet Ítélt! ítéletével szentesítette az ellenzéknek nemes küzdelmét, megbélyegezte Tisza Istvánnak, s pribékjeinek hazafi- allan, hitvány eljárását. Gyávák hiresztelik, kishitüek elhiszik, hogy dacára a nemzet Ítéletének, Bécs, a császár nem fogják zászlójukat meghajtani a diadalmas ellenzék előtt. Együgyű beszéd ez! Olyan, mintha mondaná valaki, hogy a pehely szembeszállhat a zugó viharral, a hajó dacolhat a haragos tengerrel, a veréb szemtelenkedhetik a vaskarmu sassal! A nemzet Ítélt, s ez ítélet előtt meg kell hajolni mindenkinek, királynak és koldusnak egyaránt, mert alkotmányunk értelmében minden jog a nemzettől ered, s a nemzet, ha jó időben, jó kedvében egyes jogait ideiglenesen a királyra ruházta át, azokat rossz időben, haragos kedvében örökre visszaveheti. A választási küzdelemből diadalmasan kikerült függetlenségi pártnak kötelessége épen megőrizni, győzelemre vinni zászlójának szent elveit. Ezen elvekből egyet sem lehet elalkudni, egyet sem szabad feláldozni! Ne hallgasson a függetlenségi párt kishitüek aggódó szavára, ne higyjen a hatalom hazugságainak, ne figyeljen ál-próféták badar jóslásaira, hanem szilárdan, tűrhetetlenül, zárt sorokban vigye előre a zászlót, melyre a haza függetlensége, a polgárok jóléte van elsőként behimezve. Hiába fondorkodik, taktikázik a kamarilla s hóhérlegényei, a nemzet kimondta Ítéletét: Követelem az önálló magyar hadsereget, az önálló vámterületet, a választói jog kiterjesztését, az adózási rendszernek helyesebb alapokra fektetését, a tiszta közigazgatást. — Ha a nemzetnek ezen igazságos követeléseit szép szóra, okos beszédre nem teljesitik, akkor megmutatja a nemzet, hogy mit tehet a vihar a pehelylyel, hogy erősebb a tenger a hajónál, hogy hatalmasabb a sas a verébnél. Széttépett pehely, összeroncsolt hajó, agyoncsapott veréb fogják hirdetni a viharnál szilajabb, tengernél erősebb, sasnál hatalmasabb nemzetnek, a magyar nezetnek dicsőségét. 1905. január 26-án felvirradott Hazánkban a szabadság hajnala, felsütött a szabadságnak napja.1 A nap fényével megláthatják a hatalom birtokosai a nép ezernyi vérsiró sebeit, a koldusoknak sürü seregét, éhezőknek teritetlen asztalát, az elégedetlenek haragos, vészes tekintetét. Lássák meg a nyomort, egy nemzetnek nyomorát, az 1867. óta folytatott istentelen gonosz politika eredményét, lássák meg és siessenek segíteni. Hagyjanak fel Tisza István és csatlósai gonosz tervükkel, hogy a január 26-án felragyogó Napot eltakarják a kamarilla2 önkényének fekete fellegével, mert jaj lesz, ha újra sötét éjszaka borul az országra, ha újra a kétségbeesés éje nyeli el a remény felvillanó sugarait, ezerszer jaj lesz, 1 Ferenc József Tisza István előterjesztésére feloszlatta a Képviselőházat, az 1905. január 26-án kezdődő választások miatt... Az 1905. évi választás nem csak Tisza István bukását hozta... (Szávay István: Tisza István és a Román Nemzeti Párt) 2 Kamarilla: Az uralkodó környezetében a kormányzás menetére döntő befolyással levő, nem hivatalos, a háttérből cselszövésekkel irányító titkos kör. 29
