Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KÉSEI KURUC
ha el fogy a béketürés, s a napnak fénye helyett bombáknak fénye vet kísérteties világot a népnek nyomorára, a hatalom birtokosainak bűnére. A nemzet ítélt, s ha Ítéletének békés végrehajtását megakadályozzák, úgy fegyverrel fogja azt végrehajtani. De végre fogja hajtani. Székely Újság 1905. március 15. 1905. március 15-én. Irta: Molnár Emil Mit ünnepeltek?! Mért zeng hálaének?! Miért zúg „éljen”?! Zászló mért lobog?! Hányadszor küldünk Isten zsámolyához Hamis esküt, hogy nem leszünk rabok!? Ne káromoljuk Istent ily beszéddel, Ne kárhoztassuk a nagy ősöket, Szabadság napját méltóan megülni Nehéz bilincsbe verve nem lehet! Amitó volt, hogy eddig ünnepeltünk, A koldus gazdagságról álmodott, Csak ábrándoztunk, visszakövetelni Dehogy mertük az elrabolt jogot! Kardról beszéltünk, s lánc volt a kezünkön, Rúgott a zsarnok, gyáván hallgatánk És azt hazudtuk országnak, világnak, Hogy boldog és szabad szegény hazánk. Mért ünnepeljük azt, hogy egykor, régen Láttuk mi is a felkelő Napot!? Éj van megint. A rég várt kedves vendég Későn jött és gyorsan leáldozott. Virág fakadt, szabadság szép virága?! Mit ér, ha durva önkény tépte le!? Szabadságunk még ifjú, zsenge gyermek, S már vér és köny árjába fűlt bele! A túlerővel, árulással szemben Elvesztettük a szent, dicső csatát, Mi megmaradt a véres harcmezőkön, Azt elalkudtuk, önként adtuk át. Szabadságunk csak szertetépett foszlány, 30
