Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
lenség ellen, mikor odamenydörögte: „Mikor a francia népről van szó, ezt az ostoba szót, lehetetlen, nem akarom hallani”. A párisi útnak akkor lesz történelmi értékű eredménye, ha a magyar követek megértik a francia demokrácia nagyszerű tanításait, s lesz bátorságuk ennek a tanításnak itthon harcosaivá szegődni. Hozzák magukkal Párisból a bátorságnak lelkét. Mert ez hiányzik a magyar ellenzéki közéletből. Az ellenzéki pártkörök ajtói előtt strázsát áll a kishitűség és az alkalmazkodás, s aggódva őrködik, hogy az ajtón be ne mehessen a vérbeli, született demokrácia. Arra kell a bátorság, hogy azt a strázsát elverjék az ajtóból. Arra kell a bátorság, hogy a függetlenségi párt felvegye programmjába a hitbizományok, a holtkézi birtokok elleni harcot, a progresszív földadót, az iskolák államosítását, a kisipar megerősítését. Arra kell a bátorság, hogy kilökje a pártkörökből azokat, kik évek óta meglapúlva hallgatnak, kiknek soha egy sóhajtását nem lehetett hallani a mungó gazságok ellen, kik a szántás munkájában nem vesznek részt, s csak az aratásra lesnek. Az ország közvéleménye régen figyeli már, hogy a függetlenségi és 48-as párt egy része gyáván félreállt a harctól. A Károlyi Mihályok, Justh Gyulák, Lovászy Mártonok, mintegy huszan-huszonötön emberfeletti munkát végeznek, de a többi, több mint száz ellenzéki képviselő hallgat, kussog, zugokból leskelődik. A függetlenségi és 48-as párt derék harcos tagjai maguk között panaszkodnak a pártnak ezekre a kémjeire, ámítóira, de nincs bátorságuk őket nyíltan felelősségre vonni. Mi indítványoztuk volt, hogy hozza a párt nyilvánosságra azon tagjainak neveit, kik megszöktek a sajtószabadságért, az esküdtszéki intézményért vívott küzdelemből, de felhívásunknak nem volt eredménye. Mi a mungók gonosz, becstelen rémuralma ellen szabadságunkat, tűzhelyünk nyugalmát, kenyerünket áldozva harcolunk. így joggal követelhetjük, hogy a parlamenti ellenzéki pártok több áldozatkészséggel szolgálják a nemzet ügyét. Harcunkban több bátorságot követelünk! A Kossuth Lajos-párt azokat a hatalmas eszméket írta fel zászlójára, melyek Francziaországot a világ legelső nemzetévé avatták. Kossuth Lajos katonáinak lelkét is áttüzesítették a népfelségnek azok a sugarai, melyek fényt és melegséget sugároznak a gloire nemzetére. A magyar-francia barátságnak lelkűnkből lelkendezett hívei vagyunk. Meguntuk már, hogy a magyar nemzet a germán óriásnak hajó-ácsa, fegyverhordozója legyen, szeretnők szövetségét annak a francia nemzetnek, mely emberi és nemzeti jogokban a világ tanítómestere, mely a maga szabadságának rajongó szeretetével megérti és megérzi más nemzet függetlenségi törekvéseit. Menjenek Párisba a magyar követek, s hozzák el a bátorság, a szabadságszeretet szent lelkét! A párisi útnak az lenne korszakos hatása, ha a követek úgy mennének el, mint a függetlenségi és 48-as párt tagjai, s úgy térnének vissza, mint a Kossuth Lajos-párt radikális és demokratikus igazságainak hitvallói, mint Kossuth Lajos politikai hagyományainak harcosai. 289
