Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
A mi közgyűlésünk Irta: Nagy György 1914. május 24. Kossuth Zászló Ki olvassa a delegáció tárgyalásait, meg kell, hogy győződjék arról, hogy nemzeti szükség van a Kossuth Lajos-pártra. Kell egy párt, melyik legalább hangot mer adni a nemzet követeléseinek. A delegációban még egy sóhajtás sem hangzik el az önálló külügyi képviseletről, az önálló magyar nemzeti hadseregről. Az ellenzék kerüli ezeket a kérdéseket, mert kormányképességét félti. Furcsa állítás, de a leikébe nézve a szavaknak, igaznak bizonyul, hogy Tiszát az ellenzék kormányképessége tartja a kormányon. A kormányképességnek zsugori féltékenységgel való őrzése miatt őrizetlenül maradnak a függetlenségi politika ősi hagyományai, az ország függetlenségi törekvései. Ez a kormányképesség annyira letérítette útjáról az ellenzéket, hogy Rakovszky István a delegációban tele szájjal harsogott a tiszti fizetések felemelése érdekében. A magyar népet százezerszámra korbácsolja Amerikába a nyomor, az adó emelése miatt elkeseredés zúg végig az országon, vérszegény iparunk valósággal vonaglik, s az ellenzéki delegátus a tiszti fizetések felemelését indítványozza. Nincs pénz iskolára, kórházra, s az ellenzéki delegátus a tiszti fizetések felemelését követeli. A hadvezetőség hajószörnyetegekre, új ágyú-tipusokra, repülő-flottára újabb százmilliókat vesz el az összekötözött nemzettől s az ellenzéki delegátus ráadásul a tiszti fizetések felemelését is felkínálja. S akkor azt kívánják ettől a szerencsétlen nemzettől, hogy az ilyen ellenzéki politikáért lelkesedjék? Az ellenzéknek az lenne a kötelessége, hogy a delegációban nyíltan, férfiasán állást foglaljon az ellen a külügyi politika ellen, mely országunkat Németország provinciájává alacsonyítja. Az lenne kötelessége, hogy hangoztassa a nemzetnek azt a vágyát, melylyel szabadulni akar a hármasszövetség börtönéből, s melylyel keresi a rokonérzésű nemzetek barátságát. Az lenne kötelessége, hogy felemelje szavát az őrült mértékű fegyverkezés ellen, s kemény szavakkal végigverjen azon a hadvezetőségen, mely a katonákat a bihari cár rendelkezésére bocsájtotta, ki fegyveres erővel törte össze a magyar parlamentárizmust. Hát az meg miféle komédia volt, hogy az ellenzéki Rakovszky István188 párbajsegédei: Pallavicini György189 és Windischgrätz Lajos190 beleegyeztek abba, hogy Tiszát közös 188 Rakovszky István (Bécs, 1858. jún. 18. - Bp., 1931. aug. 12.): politikus. Katonai pályán indult, betegsége miatt azonban kilépett a hadseregből. Politikai szereplését Liptó vm.-ben kezdte; 1895-ben részt vett a Katolikus Néppárt megalakításában; elnöke volt a Katolikus Népszövetségnek. 1896-tól 1918-ig a csornai kerület néppárti képviselője. 1905-1906-ban a koalíció vezérlő bizottságának tagja, 1906-tól 1909-ig a képviselőház alelnöke, e minőségében letörte a horvát obstrukciót. 189 Pallavicini György: őrgróf (Bp., 1881. dec. 5. Bp., 1946. jan. 2-5. között), nagybirtokos, legitimista politikus. ~ Ede fia. 1906-tól 1918-ig ogy.-i képviselő, 1917. jún.-tól 1918. máj.-ig miniszterelnökségi államtitkár. A Tanácsköztársaság idején Bécsben tagja volt az ellenforradalmi komitének. A Tanácsköztársaság bukása után dunántúli főkormánybiztos. 190 Windischgrätz Lajos (Krakkó, 1882. okt. 10. - Bécs, 1968. febr. 3.): nagybirtokos, miniszter. A Mo. ellen 1848 49-ben harcolt ~ unokája. Katonai műszaki ak.-t végzett. 1904-05-ben részt vett az orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák-m. követségen, majd 1912-ben, Szófiában a török-bolgár háború idején. 1916-1918 között ogy.-i képviselő volt. IV. Károly király bizalmasa, tanácsadója, az Orsz. Közélelmezési Hivatal vezetője. 290
