Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KOSSUTH ZÁSZLÓ

megváltást kell, hogy üdvözölje. A rabnak is ragyogó remények beteljesülését jelenti a feltételes szabadlábrahelyezés. Odasülyedt ez a szegény, szerencsétlen nemzet, hogy még a reménye is hervadt lemondás. Úgy kiéheztette a bihari cár a rabságba vetett nemzetet, hogy az most örömmel kapna a koalíció penészes, száraz kenyere után is. Mikor a koalíció visszatérése a nemzetnek egyetlen reménye, akkor érthető - ha nem is tudjuk menteni - az országnak fásultsága. Nem látja a nemzet azokat a nagy, lendítő erejű célokat, melyekért érdemes volna szembeszállni minden üldözéssel, elviselni minden szenvedést, melyekért gyönyörűség volna dacolni, verekedni, vértanúságot vállalni. A koalíció tiszta kezű volt. De ez minden érdeme. Politikája ezer hibával volt tele. A bécsi kegy megtartásáért a nemzeti jogok kincseit tékozolta. A kvóta felemelésével hadi sarcot vetett a népre. Ennek a koalíciónak visszatérése bizony nem olyan remény, melyért örömtüzeket kellene gyújtani. Mit ér a tiszta kéz, mely mindig üres, mikor a nemzetnek adni kellene. Sovány az a vígasztalás, hogy tiszta az a kéz, mely a nemzet javára semmit sem csinál. A nemzetnek tiszta, de egyúttal dolgos kéz is kell. A közéleti tisztaság nem erény, hanem kötelesség. A piszkos kezű közéleti kalandoroknak, a Lukács Lászlóknak, a Barát Árminoknak186 nem a fórumon, hanem a fegyházban a helyük. A nemzet nem zuhanhat olyan mélyre kétségbeesésében, hogy egyetlen reménye a koalíció visszatérése maradjon. A parlamenti ellenzéknek, különösen a függetlenségi és 48-as pártnak kötelessége, hogy a nemzetet ebből a reménytelenségnél is siralmasabb remények völgyéből felvezesse élethivatása hegyére. Ne jöjjön vissza a koalíció. A csömörlésig elég volt a koalició vérszegény, megalázkodó, kétszínű politikájából. Erős, öntudatos, demokratikus politikára van szükség. Mélyebbre kell vetni az ekét, ha a magyar ugart fel akarjuk szántani. Hiába hirdetjük az

186 Lukács László: erzsébetvárosi dr. Lukács László (Zalatna, Alsó-Fehér vármegye, 1850. november 24. - Budapest, 1932. február 23.) jogász, bányatulajdonos, politikus. 1887-1891 között pénzügyminisztériumi tisztviselő, 1893. január 21. és 1895. január 15. között pénzügyminisztériumi államtitkár. 1895. január 15. és 1905. június 18. között pénzügyminiszter. 1903-ban mint miniszteri tanácsos homo regius. 1909. december 23-án kijelölik miniszterelnöknek, azonban január elejéig folytatott kormányalakítási kísérlete nem járt eredménnyel, így 1910. január 17-én Khuen- Héderváry Károly alakíthatta meg második kormányát. 1910. január 17. és 1912. április 22. között pénzügyminiszter. 1911. május 5. és 1911. október 18. között egyúttal kereskedelemügyi miniszter is. 1912. április 22. és 1913. június 10. között miniszterelnök, belügyminiszter és a király személye körüli miniszter. Rövid ideig tartó miniszterelnöksége idején zaklatott légkör uralkodott: ekkor történt Tisza István elnöklete alatt a képviselőházi obstrukció kíméletlen elfojtása, a véderőtörvény erőszakos megszavazása és a „vérvörös csütörtök”. Désy Zoltán függetlenségi párti képviselő Lukács Lászlót „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte, mivel pénzügyminisztersége idején állami üzletek után mintegy 4 millió koronát vett fel a Magyar Banktól, amit az 1910. évi képviselőválasztások költségeinek fedezésére befizetett a Nemzeti Munkapárt kasszájába. Mivel a Désy ellen indított rágalmazási pert elvesztette, kormányával együtt lemondott. 1910-1918 között a Tisza István által alapított Nemzeti Munkapárt elnöke volt.

Barát Ármin: (Illává, 1860. júl. 7. - Bp., 1937. febr. 26.): újságíró, műfordító. Újságírói pályáját Aradon kezdte meg, majd Temesvárra került mint fogalmazó és a Temesvarer Zeitung szerk.-je. 1905-től 1915-ig Bp.-en a miniszterelnökségi sajtóiroda munkatársa, ill. 1911-től vezetője. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének egyik alapítója. Publicisztikai munkásságát m. és német nyelven folytatta. Heine (Dalok könyve, 1923) és Lenau (Szerelmes versek, 1918) verseiből m.-ra, Arany János, Kiss József, Tompa Mihály műveiből pedig németre fordított. - F. m. Zwanzig Tage in Paris (Temesvár, 1901); Die königliche Freistadt Temesvár. Eine monographische Skizze. (Temesvár, 1902); Von der Nordsee bis zum Bosporus (Temesvár, 1906).

286