Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

KOSSUTH ZÁSZLÓ

bünteti. Növeli e törvény barbárságát az, hogy visszaható erővel ruházta fel a munka­párti igazságügyi bizottság egy becsempészett rendelkezésébe. Soha, sehol Európában - Muszkaországot sem véve ki, a legsötétebb középkort is beleszámitva - nem mertek büntető rendelkezést visszaható erővel felruházni. Erre csak a Tiszáék becstelen rémural­ma volt képes. (Éljenzés.) E helyen is megemlítem a köztársasági párt ellen hozott törvénynek egy olyan rendel­kezését, melynek jelentőségével sem a sajtó, sem a közvélemény nem foglalkozott eléggé. A törvény 3. §-a ugyanis az összes politikai sajtópereket kivonta az esküdtszékek hatáskö­réből. Ezzel a rendelkezésével lerombolta magát az esküdtszéki intézményt, mert világos, hogy az esküdtszékek alkotmányjogi jellege, alkotmányvédő hivatása éppen a politikai perekben kellene, hogy érvényesüljön. (Elelyeslés.) Tisztelt közgyűlés! Csodálkozom, hogy az előttem szóló Tetétleni Ármin175 igen tisztelt kartársam nem helyesli a kamara évi jelentésének azt a részét, melyben a kamara elitéli a munkapárt sötét, igazságtalan, antidemokratikus választójogi törvényét. Tetétleni kartár­sam is elismeri, hogy az ügyvédség gazdasági helyzetét javítani, a szellemi kulturnivót emelni kell. De hogyan képzeli el ezt demokratikus népparlament nélkül? A művelődés intenzivebbé tételéhez a gazdasági megerősödés szükséges. Akinek a mindennapi kenyé­rért napestig kell robotolnia, annak kevés ideje marad az emberi művelődés, az európai kultúra, a világot megtermékenyítő szociálpolitika kérdéseivel foglalkozni. Ezért szüksé­ges az ügyvédség gazdasági helyzetének megjavítása. Uj területeket kell meghódítani az ügyvédi tevékenység számára. Ott van a közigazgatás és a pénzügyi közigazgatás óriási „dzsungel”-je, ahová még eddig nem hatolhatott be az ügyvédi kultúra. Ezeknek az uj területeknek lezárt sorompóit csak a népparlament fogja felnyitani előttünk. A mai osz­tályparlament érdeke, hogy zárva maradjanak ezek a területek, hogy a szolgabirák és a fináncok munkáját ne ellenőrizhesse az ügyvédi jogtudás. Jellemzi a munkapárti képvise­lőháznak az igazságtól való irtózását az, hogy az összeférhetetlenségi bizottság üléseiből az 1874. évi XXXIV. törvénycikk176 brutális megsértésével kizárják, piszkos pribékekkel kihurcoltatják az ügyvédet. Ügyvédnek, ki hivatása tudatában él, ki ismeri az ügyvédi hivatás nagyszerű hagyo­mányait, ki Kossuth Lajosban látja megtestesítve az igazi nagy, magyar ügyvédet, kö­vetelnie kell az általános, egyenlő, titkos választójogot. Üdvözlöm a kamarát, hogy évi jelentésében ennek kifejezést is adott. (Éljenzés.) Azt indítványozom, hogy az évi jelentésnek csak statisztikai adatait juttassuk el az igazságügyminiszterhez. A közállapotokra vonatkozó részt terjesszük a közvélemény elé. A kamara magát emeli fel magas ethikai piedesztálra, ha nem ereszkedik le a rendőállam 175 Tetétleni Ármin (Tetétlen, 1869-Bp., 1928): ügyvéd, gyorsírástanár, 1894-98 között tagja a gyorsirodának. Ármin, jogi író, szül. Tetétlenen (Hajdú vm), 1869 szept. 22-én. Tanulmányai elvégzése után Budapesten ügyvédi irodát nyitott. Jogi munkái főként a választási bíráskodást és az országgyűlés ügyeit tárgyalják. 176 1874. évi XXXIV. Törvénycikk: Az 1874. évi XXXIV. törvénycikk az ügyvédi rendtartásról kimondja, hogy az ügyvéd éppen olyan fontos szereplője az igazságszolgáltatásnak, mint a bíró. A bíró hivatása az ítélkezés, az ügyvédé a jog védelme. E törvénycikk elrendelte az ügyvédi kamarák felállítását és azok területeit a bíróság illetékességi területével egybevágóan adta meg. A törvénycikk melléklete az akkori történelmi Magyarország 28 törvényszékkel rendelkező vá­rosát sorolta fel, ahol az ügyvédi kamarákat létre kellett hozni. 275

Next

/
Thumbnails
Contents