Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
KOSSUTH ZÁSZLÓ
magyargyalázó vers felolvasásával szemtelenkedett. A Tiszával való paktálásból jöttek. Hangos röhögéssel oláh szóra mozgatták szájukat. A magyarokon nyert diadalmak öröme valósággal felfújta őket. Önkéntelenül arra gondoltam, hogy ime a székely embert üldözi az ügyészség izzó hazaszeretetéért, a nemzeti igazságok bátor hirdetéséért, s az oláh medvét, melyik a székelység húsába akarja vágni piszkos körmeit, a magyar kormány szeliden simogatja, izmosabbra hizlalja. Soha nem állott előttem igazabb megvilágításban Tisza István politikája. Az az öntudatos gonosz törekvés, mely a nemzet ellenségeinek megerősítésével gyengíti a magyarság erejét, hogy a magyarsággal együtt gyengüljön, halványuljon a függetlenségi eszme, a szabad, önálló Magyarország harcos serege. De éppen olyan megvilágításban állott előttem az az ut, melyről becsületes magyar embernek letérni nem szabad. Tiszának az oláhokkal való paktuma harcunkat az elkeseredés elszántságával kell fokoznia. Ha a mi kérő, könyörgő szavunkra nem ébredt fel, nem mozdult meg a magyar nemzet, talán az oláh bomba robbanása mégis felveri lusta alvásából. A fölébredt nemzet meg fog látni minket, kik alvása éjjelében kigunyolva, üldöztetve is gyermeki hűséggel virrasztottunk felette. A fölébredt nemzet tudatára fog jutni annak az igazságnak, a mi igazságunknak, hogy csak radikális, függetlenségi, izzig-vérig magyar politikával teremtheti meg állami önállóságát. 1914. március 8. Kossuth Zászló A budapesti Ügyvédi Kamara a Tisza-rémuralom ellen A budapesti ügyvédi kamara, az ország ezen egyik legelőkelőbb, leghatalmasabb jogi testületé, az 1913-ik évi működéséről kiadott jelentésében súlyosan elitélő bírálatot mond a munkapárti kormányzati rendszerről. A jelentés szerint a lefolyt év törvényalkotásaiban a közszabadságok és politikai jogok minden irányban tért veszítettek. A reakciós választási törvény, az esküdtszéki intézmény meghamisítása, a sajtószabadság bilincsekbe verése valóságos arculcsapásai a huszadik század törvényhozási etikájának. Az évi jelentést a kamara március 1-én tartott rendes közgyűlésén tárgyalta. A jelentéshez hozzászólott dr. Nagy György budapesti ügyvéd is, az országos Kossuth Lajos-párt elnöke, s hosszabb beszédben, nagy figyelem mellett fejtegette az ügyvédség hivatását, s szöges szavakkal korbácsolt végig Tiszáék jogfosztó törekvésein. Dr. Nagy György beszédéből a következő részt közöljük: „Először szólalok fel, mint budapesti ügyvéd a kamara közgyűlésén, s első szavam legyen a köszönet szava, hogy a kamara az ügyvédséget jellemző bátorsággal elitéli évi jelentésében a királyság megvédéséről szóló 1913: XXXIV. t.-c.174 barbár rendelkezéseit. E törvény jogállamban elképzelhetetlen önkénynyel egy eszmét, a teljes nemzeti függetlenség eszméjét bűncselekménynek bélyegzi, s egy eszme hitvallóit rablógyilkosokként 174 az 1913 : XXXIV. t.-c. 2. §-ának az államfőt megillető köteles tisztelet és az 1921 : III. t.-c. 7. §-ának a haza és nemzet megbecsülése és hitele lévén a védelmi tárgya, a büntetőjogilag védett jogtárgyak és érdekek különbözősége mellett az említett bűncselekmények anyagi halmazatot alkotnak (Bjt. 78. k. 143.1.); kimondotta a Curia, hogy az egy és ugyanazon lappéldányban, bár két különböző helyen és különböző cím alatt megjelent sajtóközleményben elkövetett nemzetrágalmazás nem áll egymással anyagi halmazatban, hanem az egységes közlésre mint elkövetési cselekedetre tekintettel, csak egyrendbeli bűncselekményt képez (Bjt. 80. k. 26.1.). 274
