Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
hogy a nemzet ne olvassa, ne hallja a republikánus igazságokat, kit turini remeteségében éhezni hagyott az a törvényhozás, mely habsburgi I. Ferencz Józsefnek 11 millió 300.000 koronára emelte fel évi fizetését. Lehet, hogy ünnepünket meg fogja zavarni a rendőrség. Ebben az országban már csak az élő becstelenséget, a bihari fattyúkat, a Tisza Istvánokat szabad ünnepelni. Szeptember 8-án, ajkunkon a Kossuth Lajos nevével, tegyünk hitvallást a mi lelkünk örökegy szentségéről: a köztársasági eszméről. Külön meghívást nem bocsátunk ki. Nem csalogatunk senkit tyúkkal, kaláccsal. (Lásd Lukács László nagyenyedi beszámolóját.) Sőt hirdetjük, hogy az ünnepen való megjelenés testi törődést, anyagi áldozatot követel. De lehet-e nemesebb lelki gyönyörűségünk nekünk, magyar republikánusoknak, mintha együtt zúghatjuk el átkunkat a zsarnokság ellen, s együtt imádkozhatunk a szabadságért? Magyarországnak mai hihetetlenül romlott állapotában, Tisza Istvánnak, az ecsedi lápvirágnak rémuralma alatt az egyes becsületes ember is csodaszámba megy. Nem Isten csodája lesz-e, ha a becsületes emberek egész gyülekezete tesz hitvallást a teljes nemzeti függetlenség eszméje mellett? Testvérlelkű polgártársak! Szeptember 8-án, Budapesten találkozni fogunk! (1912. szeptember 14.) Magyar Köztársaság Megalakult a köztársasági párt! Irta: Nagy György Örömet hirdetek nektek, mely minden becsületes magyarnak öröme lészen: Megalakult a köztársasági párt! Szabadságunkért vívott százados küzdelmünkben történelmi betűkkel lesz megörökítve: 1912. évi szept. 7-ik napja. E napon teremtettük meg Kossuth Lajos lelkének hajlékát: a magyar köztársasági pártot. Kibontottuk a 49-es eszmék zászlóját! Táborba tömörültek a bálványdöntő, a szabadságimádó kurucok! Évtizedek térdelő gyalázatát mostuk le azzal, hogy vértanúságra kész elszántsággal talpra állottunk! Igaz úton járunk, nyílt sisakkal harcolunk. Ahogy az alakuló gyűlésen mondotta Simándi István tordai polgártársunk, szittya módra fel kell írni a neveket a nyilakra, hadd tudják azt, hogy kinek íjjából suhogtak ki. Törvényes, tiszta fegyvereket forgatunk. Alkotmányos csatamezőn maradunk. De megköveteljük, hogy a törvény velünk szemben is tiszteletben tartassák. Az üldözött farkasnak isteni joga van arra, hogy az üldöző véreb torkába harapjon. Megtanultuk állampolgári kötelességeinket, de nem felejtjük el, hogy állampolgári jogaink is vannak. Olyan férfiak pártunk tagjai, kikről igazsággal lehet elmondani a carlylei dicséretet: „Ezek még emberharctól sohasem féltek!” Tusákban próbáltuk ki, hogy nem az a legény, aki üti, hanem aki állja! Meggyőződésünk parancsolta a köztársasági párt megalakítását! A magyar címer négy folyójának nincs annyi vize, mennyi vért áldozott nemzetünk a Habsburgokért. Címerünk három hegye együttvéve nincs olyan óriási, mint lenne az a máglya, melyet vértanúink szent csontjaiból emelhetnénk, kiknek halálával fizetett hűségünkért a Habs241
