Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR NEMZET

Kossuth Lajosnak egy új levele került napvilágra. Deréki Antalé, a „Magyarország” munkatársáé az érdem, hogy egyik felvidéki család levelesládájából előkerült ez a törté­nelmi értékű írás. Ránk nézve azért is fontos, mert ebben a levélben Kossuth Lajos újra ki­fejezést ad republikánus meggyőződésének. Jellemzi korunk politikai züllöttségét, hogy csak egynéhány hazafias vidéki lap közölte le Kossuth Lajosnak ezt a levelét. Gonosz, tervszerű munka folyik a Kossuth név fényének elhalványítására. Bíznak ellenségeink a nemzet hamvába halt közönyében, korunk kiégett hitében. Azért meri írni a „Pesti Hír­lap” is 1912. március 20-iki számában „Szabadságharcunk diplomatái” című cikkében: „Kossuth Lajos nagyon sok esetben átbillentette heveskedésével az igazság mérlegét, s kizárólag ő hiúsította meg a jogos önvédelmi harc erkölcsi sikerét.” Más országban össze­törnék az ilyen szentségtörő tollat, nálunk azoké a dicsőség és a hatalom, kik a nemzeti kegyelet ellen törnek. A „Pesti Hírlap” bűnös támadására felhívtuk az országgyűlési füg­getlenségi és 48-as párt figyelmét is, hogy a miénknél messzébb hangzó, erősebb hangon adjon kifejezést felháborodásának. Szólj, Kossuth Lajos! És mi imádságos áhítattal hallgatjuk a Te halhatatlan igéidet! Turin, junius 17. 1872. Nagyon váratlan volt előttem junius 12-iki levelének tartalma, mely szerént - szószerént, amint írja Nagyság - az úton-útfélen nyilatkozó nézet áramlatot tolmácsolja, íme válaszom. Azt kívánják, menjek haza; rossz néven veszik, hogy nem megyek. Hannibál jut eszembe önkénytelenül. Ugyan mit érzett volna e száműzött, ha akadt volna karthagóbeli, ki őt arra unszolta volna, hogy csapjon föl római alattvalónak? Emlékszik-e még Nagyság 49-re? Olvasta a függetlenségi nyilatkozatot? Ha igen, mi­ként fordulhatott meg agyában csak futólag is a csodálatos gondolat, hogy én, ha ezred­évet érnék is, valaha az osztrák császár alattvalójává szegődjem? Miként fogamzhatott meg magyar szívében az az óhaj, hogy szegődjem? Hiszen vissza kellene borzadnia a gon­dolattól s átkot kellene a nevemre mondani, ha én ilyen becstelenségre vetemedhetném. Hallott-e valamit azon levelemről, melyet a váci választásra feleltem, s melynek azon egy szaváért, mely az én polgári hitvallásom kezdőbetűje és ámenje (incompatibilitas)109 Bö­szörményit hagyták a tömlőében? Ha igen, mi által juthattam a képmutatás azon gyanújá­ba, miszerint feltegyék rólam, hogy amit ott mondottam, csak egy üres, röpke hang volt, melyet a szellő elkap, mint egy szerelmes leányka sóhaját. Vagy odajutottunk volna már egyetlen egy nemzedék rövid időszakán, hogy lehetnek magyarok, mégpedig sokan úton- útfélen, akik azt képzelik, miként ama szent honszeretet, a mély meggyőződés, mely az önfeláldozó polgárerény óriási harcában vezércsillagul szolgált, csak egy rongyos köpeny volt, melyet egy új, de nem jobb kor divatjának hódolva, mint avult portékát lelkiismere­tünkkel együtt eldobhatunk. Én nem dobom el, Asszonyom! Soha semmiért! Ha az egész nemzet eldobta is. De hát valóban oly ritka tünemény volna már hazánkban az elvhűség, miszerint az emberek ahelyett, hogy pirulnának elvtelenségük felett még rossz néven is veszik, ha 109 incompatibilitas: összeférhetetlenség. Kossuth Lajos ismeretlen levele 196

Next

/
Thumbnails
Contents