Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
valaki, bár csak egy is milliók között elveihez minden viszonyok közt hű mer maradni? Ha igy van, hát vegyék rossz néven, nehezteljenek, dobáljanak meg sárral, piszokkal, ha úgy tetszik. Tűröm, de meg nem ingok s visszatorlásom ez imádság lészen: Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekesznek. Szomorú dolgok ezek, nagyon szomorúak, de nem újságok. Rákóczit törvényesen proscribálta a hálás nemzet, ha szabott időre hűséget nem esküszik az osztrák háznak. Hanem, Rákóczi a sírt választotta Rodostóban. Én egyszerű mindennapi ember vagyok, nem ágaskodom a nagy emberek mértéke felé, de azért jelszavam volt és marad: „törhet, de nem hajlik!” A zsarnok komor arca meg nem rémített; a nép heve, ha rosszat követel nem fog megszédíteni, mint Horác mondaná. Célt emlegetnek, melyet segítségemmel elérni hisznek. Ebben illusió van. Ha lehet még bennem némi erő, melynek a nemzet még talán hasznát veheti (nem lehetetlen, az idők változhatnak), ezen erőnek titka: elvhűségem. Adjam fel ezt, és olyan leszek, mint a megnyírt Sámson. Tapasztalnák egy rövid hét alatt, s késő volna bánkódni, hogy az utolsó kártyát potomba eljátszották. És mi cél végett, Uramteremtőm, ugyan mi végett? El akarnak válni az osztráktól? Senki nem akar. Minden párt esküszik mennyre-földre, hogy nem akar; most annyira nem, hogyha az osztrák akarna elmenni, a magyar nem eresztené. Tehát mi cél végett akarják, hogy én megtagadjam elveimet? Avégett, hogy segítsem őket, miszerint Magyar- ország más formában legyen a bécsi udvar szolgája? No, már kérem, ez a cél nem az enyém. Én ezt semmi alakban el nem fogadom, még a Personal Unió110 alakjában sem. Soha. Elmentem én az önmegtagadás legvégső határáig; de azért ha ma Ferencz József fejéről lehullana minden más korona s csak a magyar korona maradna a fején: lektizde- ném lelkem kiírthatatlan borzalmát, én a törhetetlen republikánus: íme itt vagyok, király! Szeretni nem foglak, de híved leszek. Aki többet kíván tőlem, aki azt kívánja, hogy én osztrák császárt ismerjek el bármi formák alatt királyomnak, az tőlem azt kívánja, hogy segítsem őt, hazámat idegen érdekek vontatóláncához forrasztani. Ehhez nem nyújtom soha kezemet. Soha, soha! Isten engem úgy segéljen! Ez válaszom most és mindörökkön örökké... Tudok várni, meg tudom magamat adni a lehetetlenségnek is, de elvtagadó soha sem leszek. Van szerencsém Önt, Asszonyom, hazafias érzettel üdvözölni. Kossuth Lajos 110 Personal Unió: két vagy több államnak közös uralkodója van. 197
