Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)

MAGYAR NEMZET

Jól tudják az oláh nyelvű agitátorok, hogy a dákoromán törekvéseknek leghatalma­sabb gátja: a székelység. Ezen a gáton megtörnek a Románia felől zajló hullámok is. Azt is jól tudják, hogy nyers erővel nem lehet megbontani ezt a gátat, mert annak anyaga a vasnál erősebb, az igazgyöngynél becsesebb: színtiszta, ragyogó hazaszeretet. Más eszközhöz nyúltak tehát. Allatomos eszközökhöz. Megindultak az oláh bankok, pénz­intézetek ügynökei, s csábitó ajánlattal becsalták boltjukba a kölcsönre szoruló székelyt. Oláh papok templom helyett korcsmákba járnak, hol Isten dicsősége helyett az Albina83 kedvező kamatlábát virágoztak a nem magyar népek gazdasági szervezetei, különösen az új polgárság kialakításában fontos szerepet játszó pénzintézeteik. Míg a magyar kor­mányzatnak nem volt „gazdaságpolitikája” liberális elvei következtében, addig a román Albina és Victoria bank, a szlovák Tátra bank tudatos „nemzeti politikát” folytatott gaz­dasági eszközökkel: sokat áldozott nemzeti kulturális célokra, támasza volt a nemzetiségi politikusoknak is, kik közül jó néhányan benn ültek a bankok vezetésében; elősegítette a nemzetiségi parasztság földvásárlásait, s céljai közt szerepelt egy új nemzetiségi „közép- osztály” kifejlesztése. (Szász Zoltán: Kormánypolitika és nemzetiségek) hirdetik. Oláh tanítók az abc-s könyv helyett váltókat forgatnak. Elérik czéljukat. A betáblázott birtok felett megperdül a dob. Oláh kézbe kerül. S szomorúan csodálatos jelenség, hogy a bir­tokából kifosztott, vagyonából „kiferesztett” székely könnyen hajlik az eloláhosodásra. Mihelyt az atyafiságával nem tud lépést tartani, mihelyt elvesz lába alól a föld, mihelyt a szegénység miatt szürkül harisnyája, törhetetlen önérzete, nemes büszkesége elűzi övéi köréből, s odahuzódik a kultúrában elmaradottabb, igényeiben engedékenyebb, ruházatá­ban szegényesebb oláhok közé. Megtanulja nyelvét, felveszi viseletét. így oláhosodtak el egész székely községek. Gonosz előreszámítással vetették az oláhok magukat a Székelyföldre. Tudják, hogy csak azon át vezet út Romániába. Nem tudják meghódítani az utat, tehát darabonként akarják megvenni. Hogy milyen nemzeti veszedelem volna a székelység elpusztulá­sa, azt most eléggé megvilágítja a Romániából rávetődő rettenetes fény. Hogy milyen nemzeti szükség a székelység megerősítése, azt bizonyítja az erdélyi oláh népgyülések hangja. A pusztulás megakadályozása és az erősödés elősegítése nem kerül az or­szágnak nagy áldozatába. Törvények tették szegénynyé a közelmúltban még jómódú székelyt. A törvényeken kell változtatni. A birtokrendezési törvényeken. Az erdőtör­vényen. A gyáripari fejlesztésére szánt nagy összegből a székelységnek is jusson va­lamicske. Hogy épülhessenek gyárak, melyek kenyeret adnak a földnélkülieknek, s melyek feldolgozzák a földnek termését. Megáldotta a gondviselés csodaerejü ásvány­vizekkel e földet, az állami bölcsesség hozza forgalomba e kincseket. Magas tarifából ne állítson tilalomfát. Eddigi vezető államférfiaink nem látták be a Székelyföld fontos történeti hivatását. Mandátum-gyár volt e föld, hol suhogó bankókkal bizalmat vásároltak. A népnek tiszta, becsületes lelkét megmételyezték. Nem ismerte fel igaz jóakaróit. Mindenkiben csalódva, senkiben sem bízott. A hatóság csak hatalmát éreztette vele. 83 Albina: A kor uralkodó liberális felfogása nem tette lehetővé, hogy a nagypolitika vagy a kultúr­politika gyakorlatában meghonosodott nacionalista szempontokat a nemzetiségekkel szemben a gazdaság területén is érvényesítsék. Az államnak a századvégig amúgy is hiányoztak a pénzügyi eszközei az érdemi gazdaságpolitikához. 145

Next

/
Thumbnails
Contents