Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
A nemzeti kormánytól várja a székelység is megváltását. Igaz érzése szerint nyilatkozott meg. Többnyire véreit küldötte imádkozni és dolgozni a törvényhozás templomába. Nem sir, nem jajveszékel, nem követel, nem fenyegetődzik. Nem mutat reá rongyaira, égő sebeire, kivándorló fiaira. Szegénységében is büszke, elhagyatottságában is önérzetes. Szó, jel nélkül is meg fogják érteni a nemzet vezérei azt a nagy, nemes hivatást, melyet a székelység tölt be. Mikor a szomszéd ház ég, a jó gazdát nem kell inteni arra, hogy saját háza tűzfaláról gondoskodjék, hogy kihullott köveit tegye vissza, levert vakolatát pótolja ujjal, a támadó réseket falazza be. A szomszéd ház ég. Románia lángban áll. Óvja s áldja Isten a tűzfalat! MAGYARNEMZET 1907. április 13. Egy botrány tanulságai. Irta: Dr. Nagy György Vajda Sándorral84 leszámolt a nemzet. Ép bőrrel menekült a nyomorult. A hazaszeretet szent haragja elől gyáván megszökött. A nemzet megvetésével megbélyegzetten fog tovább vergődni. Szánalmas látvány volt, mikor sápadtan, meghunyászkodva eldadogta mentségét. A vélt mentséget. Mert a hazaárulást menteni nem lehet. Egy egész életnek vezeklése sem lenne elegendő arra. Ha bünbánólag vért sirt volna a bűnös, még a véres könyek sem mosták volna le róla bűnt. De nem sirt. Milyen alattomos volt támadása, éppen olyan hitvány volt a védekezése. Az elvtársaival előre megállapított szöveget meghamisította. Barátait is megcsalta. Ellenségnek gyáva volt, barátnak becstelen. Gyűlöletében férfiatlan, szere- tetében kétszínű. Díszpéldány a maga nemében Vajda Sándor. Az önzők közt a legönzőbb. Pénzre, izgatása mandátumhoz juttatta. A lelkeket megmérgező falusi doktorból képviselő lett. Kezdetben még takargatta fekete lelkét. A látszatot legalább megőrizte. Azután mind bátrabb, vakmerőbb lett. Többet mondott, kevesebbet hallgatott el. A lélek kezdett izzó lenni az ajak felett. A mocsár mélyéből feltörő mérges ház elhatalmasodott a vizszin virágainak kétes illata felett. A többség türelme volt elbizakodottságának melegágya. Minden beszédét ide palántába el. Kik méltóságos nyugalomba, öntudatos hallgatásba akarták fullasztani Vajda ellenséges, sértő kifejezéseit, azok úgy tettek, mint ki vízbe öli a rákot. Ott jó még csak fél napja a ráknak. A nyugalomtól, a hallgatástól lett csak még igazán mozgalmas, zajos a Vajda viselkedése. Látva azt, hogy semmi sincs tiltva, mindenre vállalkozott. Tapasztalva, hogy mindent elhallgatnak, semmitől sem riadt vissza. Vak elbizakodottságában aztán túllépte a határt. A türelmet gyávaságnak nézte. De rajtavesztett! „Traján ivadéka” nem akarta megtenni Zrínyi népének azt az igazát: Ne bántsd a magyart! Hát megtanítottuk! 84 Vajda Sándor: Ferenc Ferdinánd román bizalmasai közé tarozott Vajda-Voievod Sándor, a magyar Országgyűlés román csoportjának vezetője, később, a háborús győzelem után Nagy-Ro- mánia miniszterelnöke (Tamáska Péter: Trianon előképe a bécsi Belvedere-palotában; Magyar Nemzet, 2005. június 4. - online) 146
