Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
A NAP
az az ellenvetés, hogy módjában lesz a függetlenségi pártnak már a tervezethez hozzá- szólani. Hiszen maga a miniszterelnök jelentette ki, hogy olyan óriási anyag vár feldolgozásra, hogy az első előadói tervezet 1907. év ősze előtt aligha lesz készen. Ha tehát az akkor előterjesztett tervezetet nem fogadná el a függetlenségi párt, elölről kellene kezdeni a munkát, s igy Ítéletnapig sem lesz készen a választójog reformja. Pedig ezt tető alá kell hozni. így egyeztek meg vezéreink a királylyal. Erre köteleztük magunkat a nemzet előtt. Helyes megoldás csak az lehet, hogy a képviselőház kiküld az elismert pártokból a pártok számarányának megfelelő bizottságot az anyag feldolgozásában való részvételre. A függetlenségi pártnak parlamenti többségben lévén, a munkánál is döntő befolyása lesz. Csak igy viselhetjük a felelősséget. Rólunk, nálunk nélkül, nem lehet határozni. A mi beleegyezésünk, hozzájárulásunk nélkül úgyis csak gazda nélkül való számadás az egész munka. Nincs sem értelme, sem értéke! Nem akarjuk mi senkinek lehúzni kabátját, de más ruhájában sem akarunk járni, nem, még valódi uraságoktól levetettben sem. Részt akarunk venni a munkában, mikor a nemzet testére uj ruha készül. Nemcsak a kész munkát akarjuk megbírálni, hanem az anyag megválasztásánál, a kiszabásnál, megvarrásnál is ott akarunk lenni. Még a tüt, a cérnát is látni akarjuk. Nem kiskorú a függetlenségi párt, hogy gyámság alatt álljon. Van arra elég esze, elég ereje, elég bölcsessége, hogy maga határozzon saját sorsa felett. A függetlenségi párt sorsa: a nemzet sorsa. A függetlenségi párt jövője: Magyarország jövője. A függetlenségi párt elveit megsebző választási törvény, édes hazánk szebb jövőjének elvérzése lenne. Egy öreg, jó szinészdirektorról örökítette meg a krónika, hogy nagyon nekibusulva, könnyes szemmel nézte egyszer az újságot. Barátai részvéttel kérdezősködtek buslako- dásának oka felől. Az öreg szomorúan mutatott az újság egyik oldalára. A vasúti menetrend volt azon egy odapingált gőzössel kicifrázva. Nem tudott olvasni a jámbor, s fordítva nézte a lapot, s a felforditott gőzösből azt következtette, hogy valami vasúti szerencsétlenség történt. Ezen indult meg úgy a szive. A politikában is vannak olyan kishitüek, kik nem tudnak a népiélekben olvasni, s minden kicsi zökkenéskor azt hiszik, úgy látják, hogy felfordult az ország szekere. Vannak aztán nagy siránkozásban. Pedig tévednek. Az ország szekere biztosan halad előre. Menetrendje is van. Állomásai: Önálló jegybank, Külön Vámterület, Magyar Hadsereg, Független Magyarország. Ma még lassan halad a szekér, mert kivénült, öreg ló: a régi választási törvény huzza. De ha gőz, a nemzeti szellemű és tartalmú általános választójog gőze fogja felváltani a lóerőt, akkor gyorsan, diadalmasan fog célja felé haladni. A zsidók a pusztában való negyvenévi bolyongás után jutottak el az ígéret földjére. Mi is 1867 óta az uttalan utakon, sivár sivatagban való bolyongásnak negyvenedik évét járjuk. Ideje már, hogy célhoz érjünk. Megérdemeljük. Eleget küzdöttünk. Eleget szenvedtünk. Az általános választójog alapján megnyilatkozó népakarat lesz az a kürtszó, melyre leomlik a régi világ, a régi rendszer Jérikójának fala, s annyi küzdés, oly sok szenvedés után egy uj, egy szebb, egy szabadabb jövő országába jutunk! 120
