Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
cselekményeknek. Ez az álláspont világosan látszik a Népfelszabadító Bizottság Észak- Bánáti Körzeti Bizottságának 1944. október 30-i rendeletéből. Ebben a következőket mondják: „E mellett nem tévesztjük szem elől az egyes kisebbségek felelősségi fokát. Amíg pl. Bánátban a németek a fő bűnösök a többi kisebbség csak segített vagy passzívan szemlélt, addig Bácskában a magyarság az aki ugyanolyan felelős, ezért azonos eljárást érdemelnek mint a németek”.37 Ez a megkülönböztetés hosszú ideig fennmaradt, a megtorlás első hulláma után is, amelynek idején főleg bácskai magyarokat öltek meg.38 Azonban Bácska területén belül is volt különbség, így csurogi, zsablyai, mozsori magyarokat, ahol a razzia a legfájóbb nyomokat hagyta maga után, kollektív háborús bűnösnek tekintették. Nyilvánvaló volt az új hatalom azon célja, hogy kielégítse a szerb lakosság bosszú iránti igényét.39 Ez később is látható lesz. A németek és magyarok fogságba hurcolásának két alapvető oka volt: az egyik e két nemzetiség „kollektív bűnössége” miatti tömeges megtorlás, a másik ok gyakorlati, a munkaerő kihasználását célozta. Ez összhangban volt azzal az általános tervvel, hogy Vajdaság gazdasági adottságait, úgy anyagi mint emberi vonatkozásban, a háború folytatására használják fel a még fel nem szabadított jugoszláv területeken. Ez volt az oka annak, hogy fogságban tartották azokat a románokat is akik ellen nem lehetett a „kollektív bűnösség” vádját emelni.40 A németek vonatkozásában világos volt a hatalom azon célja, hogy vagyonukat megszerezzék. A magyarság esetében nem volt egyértelmű, hogy akár az elején is a hatalom szemet vetett-e vagyonukra. Tény, hogy az új rezsim első napjaiban e kisebbség néhány tagja anyagi veszteséget szenvedett, de nem világos, hogy milyen mértékben volt ez alkalmi és milyen mértékben szisztematikus rablás. A politika változásával a hatalom jelét adta annak, hogy ki szeretné javítani ezt a magyarokkal szembeni igazságtalanságot.41 A magyarokkal szemben aránylag hamar bekövetkezett az irányváltás — különösen ha figyelembe vesszük a vajdasági svábság ezt követő három és fél éves meghur- colását — de ez nem vonatkozott a megtorlással sújtott magyar kisebbség minden tagjára. Ellenkezőleg, azokkal szemben, akiket azzal vádoltak, hogy részt vettek a razziában ez hamarosan felerősödött. 1944. november 21-én a Katonai Igazgatás jelezte, hogy különbséget kell tenni a tisztességes magyarok és a másikak között — a háborúban a szláv lakosság irányában tanúsított magatartásuk szerint és a partizán egységekhez való csatlakozás hajlandósága alapján. Elrendelték, hogy gyűjtőtáborokból engedjék ki azokat, akik nem bűnösök.42 Ez a folyamat a hónap végén kezdődött és december 1-én a Katonai Igazgatás parancsnoka Ivan Rukavina ezredes, rendeletet adott ki, hogy szabadon kell engedni azokat akik feltételezhetően nem követtek el bűncselekményt. Elrendelte, hogy a bűnösöket ítélkezés végett a katonai hatóságnak kell átadni, míg a 37 Vojni arhiv (dalje: VA), mikrofilm Istorijski arhiv Saveza komunista Vojvodine (dalje: IASKV), 2/654-655. 38 KÁSÁS, n. d., 160. Ta regionalna razlika se videla i tokom sprovodenja agrarne reformé: za razliku od Banata, u Backoj je jako mali broj Madara agrarnih interesenata dobio zemlju. (Kásás, n. d., 197.) 39 KASAS, n. d„ 167. 40 IAPKSKV, 2/83. 41 PORTMANN, n. d., 275. 42 IAPSKV 2/654-655.; Malovic, 82. 48
