Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
nagyobb kártérítés érdekében.24 Az 1,7 millió áldozat megszentségteleníthetetlen szám volt, melyben kételkedni sem volt szabad.25 Mivel sem az áldozatok számát sem a nemzetiségi hovatartozását nem állapították meg, így „szabad teret” adott minden nemzetnek, hogy veszteségeiket eltúlozzák.26 Ez meg is történt — természetesen nem azokban a publikációkban amelyek Jugoszláviában jelentek meg. Mi az oka e felnagyításnak a magyarok esetében? A magyarság körében ez az ok a rémület volt, amit a tömeges kivégzések és megtorlások váltottak ki a szemtanúkból. A rémület szűkíti a tudatot, és lehetetlenné teszi a pontos megfigyelést, a kortársak számára a terror nagyobb méretűnek tűnik, mint amilyen az valójában volt. A híresztelések tovább növelik a számokat. A dokumentumok hiánya és a nem megbízható emlékezet jó alapot szolgáltatnak a legendák kialakulásához. Másrészt viszont sokkal tisztességtelenebb okai is vannak annak, hogy felnagyítják az áldozatok számát. A nacionalista gyűlölet, amelyet a tömeggyilkosságok mindig felszítanak, így a tömeges szenvedés a propaganda céljaira használható. A propaganda megteheti, hogy az ellenséget csupán befeketíti, de azt is, hogy az ellenség (felnagyított) bűncselekményeire rámutatva elfedje vagy legalább is kisebbítse a saját nemzettársai által elkövetett bűncselekményeket.27 Ily módon a saját nemzet az agresszorból és bűnösből áldozattá válik. Tekintettel arra, hogy Magyarország elveszítette a háborút (amelyben megtámadta Jugoszláviát és nem fordítva) a nem kielégítően megállapított tények a nemzeti politikusoknak és publicistáknak jó alapot szolgáltattak a magyar érdekek védelmére a győztes szövetségesek előtt és a jugoszláv hatalom előtt is, amelynek pozícióit hosszú távon gyengítette a saját bűnének tudata — a történelem ítélete előtt is. Tehát, hány magyar áldozat volt a Vajdaságban 1944 őszén? Láttuk milyen adatokat szolgáltatott a Népvédelmi Osztály. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mennyire pontosak a Népvédelmi Osztály adatai az áldozatok számát illetően? Feltételezhető, hogy ez a szervezet nem jegyzett fel minden általa likvidált személyt, valamint az is, hogy más alakulatok is gyilkoltak. Ahhoz, hogy teljes számot kapjunk a magyar áldozatokról, ehhez a számhoz hozzá kell adni a gyűjtőtáborokban elhunyt személyek számát is. Mint mindig, ha Jugoszláviában a háború és háború utáni időszak emberáldozatainak számáról van szó, drasztikus az eltérés. Aleksandar Kásás, aki e témakörrel foglalkozott a hozzáférhető de nem teljes levéltári anyagok alapján úgy véli, a magyar 24 Referat o pitanju reparacija Odseka za pripremu mirovne konferencije, 23. jun 1945. (AJ, F. 54. f. 44.) 25 Táj broj je u javnost lansirao licno Tito u maju 1945, ucinivsi u startu nemogucom svaku sumnju u njegovu verodostojnost. (Vladimír Zerjavió: Population Losses in Yugoslavia 1941-1945. Zagreb, 1997. str. 55.) Saveznicima je serviran jedva nesto umanjeni broj od 1 685 000 mrtvih. (Mémorandum du Gouvernement de la Yougoslavie démocradque fédérative au sujet des demands de réparations yougoslaves ä l’Allemagne, str. 2 (AJ, F. 54. f. 44.) Iznos demografskih gubitaka nastalih usled rata koji su predstavljeni kao fakti;ki gubici, je izracunao tadasnji student matematike Vladeta Vuckovic. (Zerjavic, n. d., 55.) 26 Pokusaji iz 1946. i 1964. nisu dali ocekivane rezultate. (Zerjavic, 55., 67-69.) 27 To je na kraju utisak koji bude dela kao sto je knjiga Tibora Ceresa: on doduse nije porekao zlocine madarskih vlasti za vreme „Racije” u Sajkaskoj i Növöm Sadu, ali je nekritickim preuzimanjem mnogo preuvelicanog broja madarskih zrtava komunistickog terora na kraju Drugog svetskog rata prakticno ucinio zrtve „Racije” neznatnima u odnosu na stradanje Madara. (Up. Tibor Ceres: Krvna osveta u Backoj. Zagreb, 1992. Vreme i mesto objavljivanja prevoda, cak i bez predgovora, jasno govore o visekratnoj upot- rebljivosti autorovih tvrdnji.) 46
