Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
ZORÁN JANJETOVIC: A MAGYAROK HELYZETE VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
azon, hogy a kiélezett nemzetiségi viszonyok rendezése céljából és a háború folytatásához17 a tartomány gazdasági erejének hasznosítása érdekében Vajdaságot katonai igazgatás alá helyezi, ami azt bizonyítja, nem hitte, hogy megnyeri a kisebbségi lakosságot, azaz, az internacionalista deklarációk ellenére arra készült, hogy hatalmának alapját a szláv lakosság támogatására alapozza.18 Ez a világossá vált a gyakorlatban is, amikor 1944 októberében a német és a magyar csapatok és igazgatás kivonult Bácskából és Bánátból. Az új hatalom első napjaiban a német és magyar lakosság tömeges gyilkosságnak, kínzásnak, letartóztatásnak, erőszakolásnak és fosztogatásnak volt kitéve. Noha a terror a partizánok ellenségei és vélt ellenségei ellen irányult, az adott körülmények között egyértelműen kisebbségellenes jegyei voltak. Ez látható a Népvédelmi Osztály által meggyilkoltak számából. A 9668 meggyilkolt személyből, 6763 német származású, 1776 magyar, míg 1129 egyéb nemzetiségű volt.19 Az áldozatok számában az új hatalom szerinti „bűnösök” egyértelmű hierarchiája tükröződik, amelyet hamarosan szavakban is kifejeztek. Kérdés, hogy az igen egyértelmű, „bűnösök” sorrendjét előre kitervelték-e — mint ahogyan egyes szerzők állítják20 — vagy spontán bosszú volt ahogyan mások állítják.21 Nem bátorkodhatunk kategorikus választ adni erre, noha Aleksandar Kásás, adatai alapján feltételezhető, hogy e kettő keveréke lehetett, ugyanis azokban az esetekben, amelyekben a gyilkosság oka ismert, ott többségben nyilaskeresztesekről, a Turáni Vadászok Magyar Kultúregyesület (Bácska-Bánát) tagjairól van szó, vagy volt hivatalnokokról és felekezetbeliekről.22 Egyértelmű, hogy előre meghatározták a kivégzendők és üldözendők csoportját, a választást pedig a helyi körülmények határozták meg.23 Az, hogy a kivégzettek többsége egy bizonyos kategóriába tartozott, úgy értékelhető, hogy megvalósult a Népfelszabadító Mozgalomnak az „árulók” és a megszállókkal együttműködők iránti fenyegetése. Noha a megtorlást nem lehetett tagadni, erről nyilvánosan évtizedekig nem lehetett beszélni. Ez az áldozatok számára vonatkozólag, a jugoszláv népeknél is legendák kialakulásához szolgáltatott alapot. Gyakorlatilag minden nemzet és nemzeti kisebbség eltúlozta a háborús és a háború utáni emberáldozatok számát, s ez alól a magyarok sem képeztek kivételt. Ennek több oka volt. Egyrészt, hogy a háború után az új hatalom a nyilvánosság előtt felnagyította a háború áldozatainak számát. Ez számítási manipuláció volt a Németországtól követelhető minél 17 KasaS, n. d., 158. 18 GOJKO MalOVIÓ: Vojna uprava u Banatu 1944-1945. godine (magistarski rád u rukopisu), Beograd, 1979. str. 47., 66., 80., Prilog III. 19 Michael Portmann: Die kommunistische Revolution in der Vojvodina 1944-1952. Politik, Gesellschaft, Wirtschaft, Kultur, Wien, 2008. str. 230. 20 Up. npr. Hans Sonnleitner: Aktion Intelligenzija in Karlsdorf. Tatsachen und Hintergründe. Reflexion zur Sinnfrage über Mord und Tod. Gedenkschrift 1944-1984 über die Ermordung von 36 Karls- dorfern, München, 1986. 21 Portmann, n. d., 267.; Völkl, n. d., 187. 22 KasaS, n. d., 160-174. Neki podaci o ubijenim folksdojcerima ukazuju da ubijanje nije bilo sasvim neselektivno: ljudi su ubijani na osnovu „sagresenja“ ili onoga sto je videno kao takvo, na osnovu denuncija- cija ili zbog posedovanja oruzja i delova vojne opreme. (Up. Sonnleitner, n.d., 119, 133, Himatbuch der Stadt Weißkirchen im Banat. Salzburg. 1980. str. 241.) Neki su, kako to cesto biva u slicnim situacijama. ubijeni zabunom. (Heimatbuch der Stadtweißkirchen, 243.) 23 Po Mihaelu Portmanu, na pojedinim mestima vlasti su pokusavale da sprece pljacku, nasilja i samo- voljna hapsenja. (Portmann, n. d., 268.) 45
