Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
a közalapok megvizsgálására saját kebeléből albizottságot küldhetett ki (SZMSZ 63- 67. §§). Az adófelszólamlási bizottság jogorvoslati hatóságként működött, s a királyi adóhivatal által első fokon kivetett kereseti adó, jövedelem- és vagyonadó jogossága és mértéke ellen irányuló, továbbá a mulasztások okán kiszabott bírságok elleni fellebbezések és észrevételek elbírálása volt a feladata. Hódmezővásárhelyen mint törvényhatóságban önálló felszólamlási bizottság tevékenykedett, melynek elnökét és három tagját a pénzügyminiszter, öt tagját pedig a közgyűlés választotta a mezőgazdasági bizottság, a kerületi iparkamara és az ügyvédi kamara jelölése alapján. Az előadói teendőket a pénzügy igazgatóság kiküldötte látta el.296 d) A törvényhatósági kisgyűlés A kisgyűlést az 1929. évi XXX. te. új intézményként és kollegiális szervként iktatta a törvényhatóság szervezetébe, egyúttal átrendezte a törvényhatósági bizottság hatáskörét, s mindezek nyomán megszüntette a városi tanácsot. A kisgyűlés nem volt teljesen új a magyar közigazgatás-történetben: ugyan a városok beligazgatásában korábban nem szerepelt, részben mégis az 1848 előtti vármegyei congregatio particularis mintájára szervezték azt.297 A törvényhatósági kisgyűlés tagjai voltak: a polgármester, a helyettes polgár- mester, a főjegyző, az a két városi tanácsnok, akiket a törvényhatósági bizottság közgyűlése a kisgyűlés tagjává megválasztott, a tiszti főügyész — akadályoztatása esetében helyettese —, a tiszti főorvos, továbbá Vásárhelyen a törvényhatósági bizottság húsz tagja.298 Az utóbb említett tagoknak 3/4 részét a törvényhatósági bizottság közgyűlése saját tagjai sorából öt évre választotta, 1/4 részét pedig a főispán a törvényhatósági bizottság tagjai közül öt évre nevezte ki.299 A huszonhét személyből álló kisgyű- lésben a legtöbb adót fizetőknek (virilisek) és az összes választók által választottaknak, valamint az érdekképviseletek törvényhatósági bizottsági tagjainak is képviseletet kellett biztosítani. A kisgyűlés tagjává sem megválasztani, sem kinevezni nem lehetett azt, aki szakszerűség képviselete címén vagy hivatali állásnál fogva volt tagja a törvényhatósági bizottságnak. A kisgyűlés határozatképességéhez legalább hét nem tisztviselő tag jelenléte szükségeltetett. A kisgyűlésnek az a tagja, aki egymásután következő három ülésről igazolatlanul hiányzott, elveszítette tagságát. A kisgyűlés ügyrendjét. 296 Meznerics-Torday 1937, 108. p. 297 Csizmadia Andor (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Bp., 1978. 192. p. 298 Tanács I. 21796/1929. számú irat. 299 Jkv.1929: 475., 481., 1935: 2., 106., Tanács I. 450/1929. föisp. számú irat. E szerint az első kis- gyűlésbe tagokká a főispán a következő személyeket nevezte ki 1929. december 2-án: rendes tagokul Lázár Lajos m. kir. gazdasági főtanácsost, dr. Genersich Antal m. kir. egészségügyi főtanácsost, Balogh Sándor gazdálkodót, dr. Sajtos Lajos bankigazgatót és Deák Ferencz földbirtokost. Póttagok lettek: Balassa József fakereskedő, Kruzslitz Károly építész, Bandula Sándor kereskedő, Juhász Imre földbirtokos és Samu János földbirtokos. 72
