Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
rendes üléseinek számát és időközét törvényhatósági szabályrendelettel a város maga állapította meg.300 A törvényhatósági kisgyűlés hatáskörébe utalta a közigazgatás rendezéséről szóló törvény a következőket: első fokon intézkedett azokban a közérdekű ügyekben, amelyekben az intézkedés (határozás) joga korábban a törvényhatósági bizottságot illette, de amelyeket a törvény 1929 után nem utalt annak hatáskörébe (TI929 22. §); másodfokon határozott azokban a közérdekű kérdésekben, amelyekben korábban másodfokon a törvényhatósági bizottság volt hivatott határozni; végül előkészítette a törvény- hatósági bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyeket.301 Szintén a kisgyűlés intézte volna 1933-tól az 50 ezer pengőt meg nem haladó vagyonszerzési, elidegenítési, megterhelési, valamint szerződéskötési ügyleteket. Határozott volna a költségvetésben előirányzott, de nem részletezett hitel felhasználása kérdésében, valamint az olyan városi tisztviselőknek és alkalmazottaknak a nyugdíjügyében is, akiknek az ellátása a városi nyugdíjalapot terhelte [1933 29. § (2) bek.]. Az 1933. évi novellának e rendelkezései azonban nem léptek hatályba. A kisgyűlés ülésén — amelyet lehetőleg minden hónap első felében tartottak a délutáni órákban — az elnöki teendőket a főispán, akadályoztatása esetén a polgár- mester látta el. Az előadókat a polgármester a törvényhatósági tisztviselők közül jelölte ki. Rendkívüli ülést az elnök bármikor összehívhatott, és a nem tisztviselő tagok legalább negyedrészének kívánságára egybehívni volt köteles. Az ülések rendszerint egynaposak voltak, de szükség esetén azok több napon át is folytatódhattak. A tárgysorozatot a polgármester tette előzetesen közzé, az esetleges póttárgysorozatot az ülések kezdetén osztották szét. A főispán azonban módosítást kívánhatott. Megegyezés hiányában a kisgyűlés döntött. Önálló indítványokat csak a rendes ülésekre lehetett beadni s a póttárgysorozatba felvenni, azonban a kisgyűlés tagjai annak tárgyalását a legközelebbi ülésre is halaszthatták. A különösen fontos vagy sürgős ügyeket soron kívül tárgyalhatták. Az indítványt az előterjesztője visszavonhatta, azonban, ha azt egy másik tag vagy különösen a polgármester magáévá tette, a tárgyalást folytatni kellett felette.302 Az egyes ülések az elnök engedélyezte napirend előtti felszólalásokkal kezdődtek, majd a napirend tárgyainak kimerítésével folytatódtak. Az előadók élőszóval ismertették az ügyeket és a határozati javaslatokat, majd vitát — az összetettebb ügyek felett külön általános és részletes vitát — nyitottak. A kisgyűlés egyszerű szótöbbséggel határozott, a határozatképességhez legalább hét nem tisztviselő tag jelenléte volt szükséges. Három tag indítványa esetén a szavazást mindenképpen kötelező volt elrendelni, öt tag írásbeli kérésére — valamint ötvenezer pengőt meg nem haladó vagyontárgy megszerzése, elidegenítése vagy megterhelése esetén, illetve legalább ilyen összegű kölcsönfelvétel ügyében — pedig névszerinti szavazást tartottak. A szavazás rendesen 300 Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város kisgyűlésének ügyrendje üléseinek számára és üléseinek időközeire vonatkozólag, 1930. Iratok I. 44. tétel (a továbbiakban Ügyrend 1930b). Jkv. 1930: 173. 301 A m. kir. belügyminiszeter 1930. évi 42. ein. számú rendelete a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. törvénycikk hatósági fokozatokra vonatkozó és néhány eljárási szabályt megállapító rendelkezésének életbeléptetéséről és végrehajtásáról. (15)—(18). bekezdés. MRT 1930. Bp., 1930. 76-82. p. 302 Ügyrend 1930b 5-9. §§. 73
