Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
várnia kellett az 1949/50. évi közigazgatási reformokig, amikor a tanyavilágot országszerte önállósították.192 A második világháború kitörése és a háborúba lépésünk nyomán megjelentek az első ideiglenes közigazgatási rendelkezések, mint például a törvényhatósági választó- kerületi beosztás és a kizáró okok újraszabályozása.193 Ezek közül a legszembetűnőbb egyébként az volt, hogy az 1939. évi XIX. te. országosan egy évvel meghosszabbította a törvényhatósági bizottságok és a kisgyűlések azon tagjainak mandátumát, akik megbízatása 1939. december 31-én megszűnt volna. Ekként a közgyűlés úgy rendelkezett, hogy a szakbizottságok újjáalakítását is elhalasztja 1940. december 31-ig.194 Egy év elteltével azonban az ország helyzete súlyosbodván ismét hasonlóképpen határoztak: innentől folytonossá vált a bizottsági tagságok kényszerű meghosszabbítása egészen 1944 novemberéig.195 Mindez nem vonatkozott azon törvényhatósági bizottsági tagokra, akik az 1939. évi, második zsidótörvény rendelkezései szerint már nem voltak taggá választhatók. Az izraelita vallású lakosoknak a közéletből való kirekesztésével hivatalosan Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottságának is egyet kellett értenie.196 Az 1944. év a hadiállapot és a közelgő szovjet haderő okán rendezetlen közigazgatási életet eredményezett: a közgyűlés csak töredékesen ülésezett, s akkor sem dönthetett saját belátása szerint,197 évközben pedig három polgármester (Endrey Béla, Sárkány Gyula és Kiss Pál) is teljesített közszolgálatot. A főispánná kinevezett, majd áprilisban Bajára távozott, még 1935-ben megválasztott Endrey Béla helyett ugyanis június 1-jétől Sárkány Gyula vette át a polgármesteri teendőket, akit eredetileg Cegléden választottak meg e tisztségre, azonban a belügyminiszter által ideiglenesen magához vont kinevezési jog alapján őt a kormányzat Vásárhelyre utasította. A rövid ottani tartózkodását bevezető székfoglalójában csupán arra kérte a város közönségét: a háború elmúltáig ne politizáljon. Ugyan figyelemre méltó város- és városkörnyéki fejlesztési programja volt, az adott történelmi körülmények között ő is tudta: ezekből semmit sem valósíthat meg. 1944. szeptember 29-én a III. számú igazoló bizottság megfosztotta állásától, majd később a szegedi népbíróság elé is állították.198 Az általunk vizsgált időszak közigazgatás-történetileg az 1944. november 11-i közgyűléssel zárult. Ebben — a politikai változásokon túlmutató — egyik szakmai ér192 Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden (1950-1990). Szervezeti és működési alapvetések. Dél-alföldi évszázadok 26. Szerk. Blazovich László. Szeged, 2009. 192. p., vö. A tanyai igazgatás rendezéséről szóló 1944. évi II. te.-kel! 193 Jkv.1940: 234., Tanács I. 2457/1939., 23566/1939., 2337/1940., 20135/1939., 12573/1939., 20135/1939. sz. iratok. 194 Jkv. 1940: 4. 195 A törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló 1940. évi XXXI. te. és Jkv. 1941: 15.; A törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról szóló 1941. évi XIX. te. 196 A zsidók közéleti és gazdasági térhódítása ellen alkotott 1939. évi IV. te. 4. § (2) bekezdése; Jkv. 1941: 65. 197 Pl. Jkv. 1944: 139. (Támogató nyilatkozat az egypártrendszer bevezetéséhez, 1944. június 26.) 198 Jkv. 1944: 138., Makó Imre: Hódmezővásárhely elöljárói. 18-19. Sárkány Gyula. In: Vásárhely. 2004. július 24. p., augusztus 28. 3. p., Almanach 2003, 145-148. p. 48
