Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL

dekesség, hogy Szegedhez részben hasonlóan199 Hódmezővásárhelyen is alakított az akkor hivatalban lévő polgármester, Kiss Pál egy várostanácsot október 23-án, amelynek a kommunista párti Oláh Mihály és Karácsonyi Ferenc, a szociáldemokrata Takács Ferenc és Posztós Sándor, valamint a kisgazdapárti Karácsonyi Sándor és Csáki Máté voltak a tagjai. Ezt az 1929 előtti hagyományokat részeiben felújító intézményt a törvényhatósági bizottság az említett ülésén általában a kisgyűlés jogaival ruházta fel, azonban sürgősség esetére egyéb ügyek intézésére is feljogosította. Egyetlen megszorításként azonban igényelte: ha a várostanács hatáskörét túllépve határozna, köteles erről a törvényhatósági bizottságnak jelentést tenni és annak utólagos jóváhagyását kikérni.200

Ezt követően a várostanács és a polgármester indítványára az említett napon a törvényhatósági bizottság közgyűlésileg kimondta saját feloszlatását azon indokkal, miszerint „az 1929. évi XXX. te., amelynek alapján a mostani törvényhatósági bizottságot összehívták, a tiszta demokrácia és az egészséges haladás szellemével, az igazi népképviselet elvével szembenálló, elavult törvény, amelyet az ország és a város mai válságosán nehéz helyzetében alkalmazni többé nem lehet. Szükség van a város ön- kormányzati életének fenntartására, de olyan módozatok mellett, amelyek lehetővé teszik a gyors és eredményes munkát, egyszersmind kifejezésre juttatják azt a tényt, hogy Hódmezővásárhely színmagyar népe semmi közösséget nem vállal azzal az elnyomó vagy éppen parancsuralmi rendszerrel, amely az országot történelmének talán legmélyebb örvényébe taszította.” Ellenérveket tulajdonképpen senki sem hangoztatott, csupán Kruzslicz Mihály vetette fel elvi helyeslése mellett, hogy addig ne hívják össze az új közgyűlést, míg a fronton szolgálatot teljesítő bizottsági tagok haza nem térnek. Benke Imre és Dékány József azonban „meggyőzte” a felszólalót, így Kruzslicz elállt az indítványától.201

A város területén működő demokratikus pártok (a kommunista, a szociáldemokrata és a független kisgazda párt) megbízott tagjaiból szerveződő új — magát továbbra is törvényhatóságinak nevező — bizottság 1944. november 28-án alakult meg hatvanegy rendes taggal: benne az említett politikai pártok húsz-húsz küldöttel képviseltették magukat, valamint abban — egyedüli tisztviselőként — hivatalból tagsággal bírt Kiss

199 RUSZOLY József: A Szegedi Nemzeti Bizottság 1945 elején. [1966/1990] In: UŐ.: A Város és polgára. Válogatott írások Szegedről. Szeged, 1999. 88-89. p.

200 Jkv. 1944: új 1. Megjegyezzük, hogy a szegedi városi tanács de facto inkább a törvényhatósági bizottság alteregója volt, nem pedig elkülönülő magisztrátusi szerv, ezért annak hatásköre is különbözött a vásárhelyi várostanácsétól. Erről lásd Ruszoly József: A Szegedi Nemzeti Bizottság részvétele a demokratikus államhatalom gyakorlásában (1944. december-1945. január). Acta Jur. et Pol. Szeged. Tomus XIII. Fasc. 6. Szeged, 1966. 10-12. p.

201 Jkv. 1944: új 2. Vö. Kovács István: A burzsoá alkotmányosság válsága. Bp., 1953. 180-203. p.

49