Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
A háborús időszakban a legkonstruktívabb közigazgatási változás az 1928-ban megkezdett tanyai igazgatási decentralizáció folytatása volt. Ennek keretében 1940- ben odáig jutottak, hogy elhatározta a közgyűlés: a Pusztaközponton létesített, de később megszüntetett közigazgatási kirendeltséget újból életre hívja, a kirendeltséggé átalakított vásárhely-kutasi központot pedig bővíti.187 Ugyanakkor Szemenyei Ádám törvényhatósági bizottsági tag 1941-ben 408 aláírással ellátott indítványt terjesztett elő avégből, hogy a Pusztaközpontra tervezett közigazgatási kirendeltséget inkább Kardos- kúton állítsák fel. A törvényhatósági bizottság többsége azonban arra tekintettel, hogy Pusztaközpont a kirendeltség számára tervezett körzet geográfiai középpontjában feküdt, valamint azt is figyelembe véve, hogy ott működött a város közegészségügyi és állategészségügyi kirendelt szolgálata, s hamarosan a már megszervezett közbiztonsági szolgálat is megkezdi tevékenységét, az indítványt elvetette.188 A belügyminiszter 1942-ben hagyta jóvá az 1940. évi döntést, így a polgármester csak abban az évben írhatta ki az egy-egy közigazgatási fogalmazói és kezelői állás betöltése végett szükséges pályázatokat.189 A kardoskúdak — akik egyébként korábban, 1930/31-ben teljesen önállósulni szándékoztak190 — továbbra sem törődtek bele az elutasításba: indítványukat 1943-ban megismételték, mi több: felajánlottak egy hatszáz négyszögöl méretű telket a kirendeltség létesítésének céljára, s a berendezések Pusztaközpontból való ingyenes átszállítását is felvállalták. Hivatkoztak arra is, hogy a két külterületi rész közti út sokszor járhatatlan. Ezzel szemben a közgyűlés kitartott eredeti döntése mellett: határozatának indokolásában megemlítették, hogy a Pusztaközpont és Hódmezővásárhely közötti utat már húsz kilométer hosszan kikövezték, a hiányzó négy kilométert pedig még azon évben elkészítik, és folytatják majdan a munkálatokat Kardoskút irányába is. Felemlítették továbbá, hogy a város már 1892-ben megkezdte a pusztaközponti fejlesztéseket orvosi lak létesítésével, s ott volt a csendőrőrs székhelye is a bécsi döntésekig (ekkor a csendőrség tagjainak elosztását országosan átszervezték), valamint az állatorvos szintén azon helyen székelt már több mint 15 éve. Emellett ott működött leghosszabb ideje a külterületi oktatás és az olvasókör, a református egyház pedig egy paplakot emelt oda önálló lelkész alkalmazásával együtt. Ráadásul a Pusztaközponthoz tartozó tanyák száma kétszer annyit tett ki, mint a Kardoskúthoz tartozóké, valamint az előbbi közelében üzemelt egy malom, egy kovács- és cipészműhely is.191 Ekként Kardoskútnak magyarságról ír Gyémánt Richárd: Magyarok - államhatárainkon túl. (A Pólay Elemér Alapítvány tansegédletei) Szeged, 2009. 185-190. p., Karel Schelle: Kárpátalja, mint Csehország része a két világháború között. In: Jogtörténeti Szemle. 2009. 2. szám. 28-35. p. 187 Jkv. 1937: 300., 1940: 135., 269. 188 Jkv. 1941: 64. A kardoskúti lakosoknak nem ez volt az első ilyen jellegű kezdeményezése: már 1909-ben szorgalmazták az akkori pusztai központ hivatalainak áthelyezését. Erről ír Kruzslicz 1993, 400-402. p. 189 Jkv. 1942: 11. 190 Jkv. 1931: 227. 191 Jkv. 1943: 15. Az útburkoláshoz lásd még: 1939: 99. 47
