Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL

Kutason és Pusztaközponton.125 Ezen lépések a tervezett külterületi decentralizáció nyitányai voltak, melyeket a „viszonyok konsolidaciojával successive” kívántak folytatni.126 A folytatás hosszú ideig váratott: csupán 1927-ben vette elő a közgyűlés a két új kirendeltség ügyét. Ekkor hatásköri kérdésekről is döntöttek: ügykörükbe utalták a járlatírást, az anyakönyvvezetést, a vallomási ívek kitöltését, a statisztikai adatok gyűjtését, a lakossági bejelentések jegyzőkönyvbe foglalását, valamint eseti, a tanács által megállapított feladatokat. Végül az év júniusában határozatilag is kimondták a kirendeltségek megszervezését, ezek székhelyéül Pusztaközponton Vörös Sándor Puszta 386. szám alatti lakását, Vásárhely-Kutason pedig Bartha László újtelepi lakását jelölték ki. E szerveket — melyek tevékenységüket ténylegesen csak 1928 októberében kezdték meg127 — kirendelt írnokok vezették pótdíj ellenében. Működött kebelükben csendőrség, tiszti orvos és állatorvos, hatósági szülésznő, több olvasókör, s volt telefonösszeköttetés is a várossal. Megemlítendő, hogy Tatársáncon pedig nem állandó, de heti rendszerességű orvosi ellátást szerveztek.128 Mindezzel Hódmezővásárhely mintegy megelőzte korát: a belügyminiszter csak ezt követően adta ki rendeletét a tanyavilág fejlesztése tárgyában.129

Ugyanakkor a tanyavilág korszerűsítésének kérdése továbbra is napirenden volt, ugyanis a város külterületein — főként az új közigazgatási kirendeltségek hatására — elszakadási mozgalom indult, melynek célja önálló községek létrehozásában fogalmazódott meg. A hivatalos állásfoglalás azonban — melyet az 1928. október 16-án megalapított tanyai bizottság fogadott el — elzárkózott e radikális kezdeményezésektől, s a külterületek fejlesztését a várossal karöltve kívánták megvalósítani továbbra is. „A legrövidebb idő alatt el kell érkeznünk odáig, hogy a százharmincezer holdas tanyahatárunk valamennyi része szerves kapcsolatba kerüljön a várossal télen is hasznavehető úthálózat révén” — jelentette ki Lázár Dezső gazdasági tanácsos a tanyai bizottság első ülésén, ahol szorgalmazták még a tanyai oktatási rendszer mennyiségi és mi125 A tanyai közigazgatási központok létesítésekor nyilvánvalóan a dualizmuskori szegedi példát követve jártak el. Lásd erről: A közigazgatás és igazságszolgáltatás a dualizmus évtizedeiben (1867-1918). In: Szeged története 3./2. Szerk. Gaál Endre. A fejezetet írta: Ruszoly József. Szeged, 1991. 653., 688-689. p. és Közigazgatási és egyéb hatalmi szervek. In: Szeged története 4. Szerk. Serfőző Lajos. A fejezetet írta: Földváriné Kocsis Luca. Szeged, 1994. 295-296. p.; Várospolitika, közigazgatás. In: Hódmezővásárhely története II. 1. rész. Főszerk. Szabó Ferenc. A fejezetet írta: Kruzslicz István Gábor. Hódmezővásárhely, 1993. 398-402. p.

126 Jkv. 1921: 216., 286. Mindehhez hozzá szükséges tenni, hogy a pusztaközponti igazgatási kirendeltség működése valójában 1892-ig vezethető vissza, mivel akkor, valamint a következő évben kezdték megszervezni az ottani járlatírói és anyakönyvi decentralizált hivatalokat. Elhelyezésük az orosházi-sámsoni út mentén, a kardoskúti dűlőben vásárolt 14 hold területű ingatlanon történt. Erről ír KRUZSLICZ (lásd az előző jegyzetet): 400-402. p.

127 Vásárhelyi Újság. 1928. október 3. (223. szám) 1. p.

128 Jkv. 1927: 278., 342., 619.

129 33.307/1927. belügyminiszteri rendelet (passim). Lásd még Dénes Iván Zoltán: A paraszti polgárosodás modellje. Erdei Ferenc tanyafelfogásának alakulása (1933-1942.) In: A magyar tanyarendszer múltja. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szabad György. Bp., 1980. 313-338. p., Csalog Zsolt: Életforma és tudat a 20. századi magyar tanyavilágban. In: Üo., 339-361. p. Erdei Ferenctől lásd: A makói tanyarendszer. Makó, 1933., UŐ.: Magyar tanyák. Bp., 1942., Uő.: Futóhomok. Bp., 1937. Vö. Ruszoly József: „A népi önkormányzat útján”. Adalékok egy máig időszerű közigazgatás-történeti kérdéshez a „Szeri Szárszó” elé. [2005] In: Uő.: „és így is a mi korunk”. írások és források Magyarország alkotmánytörténetéhez. 1944- 1949. Bp., 2006. 267-282. p.

38