Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
egészségügyi, valamint iparhatósági teendők ellátását, a vásári és piaci rendészetet, a marhalevelek, munkásigazolványok és cselédkönyvek kiállítását, továbbá a kihágási bíráskodás egy részét. Összességében a volt városi rendőrkapitányság teendőinek csupán mintegy 20%-át utalták az új rendőri szervezet hatáskörében, 80%-át a városi ön- kormányzati igazgatásnál hagyták meg. Ezért a közgyűlés elhatározta egy új hivatal, a városi elöljáróság felállítását.121 „Munkakörébe” osztották a statisztikai ügyeket, a hatósági bizonyítványok kiállítását, a tankötelesek összeírását és nyilvántartását, az iskolamulasztások bírságolását, valamint a mérőhivatal és a munkaközvetítő hivatal felügyeletét. Személyzetét a városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVIII. te. szerint kívánták szavatolni, amely kevesebb főt számlált volna az egykori rendőrkapitányságénál. A hivatalt az elöljáró és helyettese vezetésére bízták. Ügyviteli szabályzatul a város ügykezelési szabályzatának a volt rendőrkapitányságra vonatkozó részét tervezték alkalmazni. A városi elöljáróság a rendőrkapitányság hivatali helyiségeit használta volna végleges elhelyezéséig. Az államrendőrséget pedig a Feketesas szálló épületben helyezték el ideiglenesen, később a városháza és a partfürdő közötti területen szándékoztak neki székházat emelni.122 Azonban a majd egy évvel később megérkezett válaszában a belügyminiszter a város ezen szervezeti újításával nem értett egyet, s az elöljáróság felállítását nem engedélyezte, helyette inkább egy új tanácsi ügyosztály megszervezését javasolta. A közgyűlés nem tehetvén mást, elfogadta a miniszter ajánlását, és az újabb közigazgatási feladatok ellátására megszervezte a VIII. (közigazgatási és rendészeti) ügyosztályt 1921-ben. Hatáskörébe utalták az iparügyeket, a közegészségi és állategészségügyi teendőket, a vásártartási és piaci ügyeket, a munkaközvetítést, a tűzrendészetet, a bi- tangságban lévő állatok „dolgait”, az egyletek felügyeletét, a névváltoztatási kérelmeket, a községi kötelékbe való felvételt és az onnan történő elbocsátást, a hatósági bizonyítványok kiállítását, a közvágóhíd és a mérőhivatal ellenőrzését, valamint a városi tanács kijelölt tagjai (tanácsi megbízottként) önállóan intézték benne az államrendőrség által a volt rendőrkapitányságtól át nem vett ügyek közül a jogszabályok által máshová nem utasítótokat. Az új ügyosztály élén egy tanácsnok állt.123 A város külterületén élő lakosság124 kérelmére a közgyűlés a külterület tíz pontján (Vásárhely-Kutason, Pusztaközpontban, Kardoskúton, Belsőerzsébeten, Szikáncson, Kopáncson, a Szegedi úton, Mártélyon, Külsőszőrháton és Mágocsoldalon) hirdetőközpontok létesítését határozta el a hivatalos és közérdekű hirdetmények hatékonyabb közzétételére. Mártélyon egy hatósági orvosi állást is rendszeresítettek. E mellett már 1921-ben két külterületi közigazgatási központot szándékoztak létesíteni: Vásárhely121 A megnevezés rendhagyó volt, mivel a városokban ilyen nevű szerv általában nem működött. A községi elöljáróság intézménye azonban létezett. Vö. A községekről szóló 1886. évi XXII. te. 62-85. §- aival. 122 Jkv. 1920: 135., 1921: 13., 69., 1930: 156. 123 Jkv. 1921: 277. 124 A némely törvényhatóságok határainak egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról, s az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló 1881. évi LXIII. te. 1. §-ának 17. pontja helyezte át Csongrád vármegyéből Hódmezővásárhely törvényhatósága alá Gorzsa, Szikáncs, Sziget, Kopáncs és Nagy- Rét pusztákat, megnövelve ezzel a város külterületeinek méretét. 37
