Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL
A székfoglaló beszédében hangsúlyozta: neki mint a kormány „exponensének” a kötelességérzés és a munkakedv adnak erőt ahhoz, hogy egész tudásával a város felvirágoztatását szolgálja. Első követelményként a jogrend megszilárdítását emelte ki: „alapjában van az a nemzet megtámadva, ahol a jogrend megingott. A hosszú háborút követő időszak uszítói ki akarták irtani a nemzeti érzést. Ezt kell ápolni, mert ezeréves történelmünk mutatja, hogy az igaz magyar fajszeretet mindenkor óriási erőt adtak a magyarnak, hogy a legnagyobb akadályokat is leküzdhesse.” Megemlékezett a béke- szerződés által előidézett területi és lakossági veszteségekről, s arról, hogy az országnak, „ennek a csonka törzsnek, amelynek végtagjai és koronái hiányoznak” meg kell küzdenie az újraéledésért. Tanulva a tanácsköztársaság eseményeiből az újjászervezésben mind a birtokos, mind a munkásosztály szerepét kiemelte. A földbirtokreformot és a munkásbiztosítási intézmények állami kezelését említette a kormány programjából. Fejleszteni kellett az ipart, a kereskedelmet és a mezőgazdaságot, s ehhez a közigazgatás tisztviselőinek segítségét is kérte. Továbbá felhívta a figyelmet a kölcsönös megértésre és a politikai „torzsalkodások” megszüntetésére, mivel ez volt a „normális élet” helyreállításának alapvető feltétele a színmagyar lakosságú Hódmezővásárhelyen is. A székfoglalót követően Medveczky Imre főjegyző mondott üdvözlő beszédet a város sorrendben tizedik főispánjának köszöntésén. Örömmel nyilatkozta: „ez a díszes közjogi ténykedés hangosan hirdeti újraéledő akarásunkat, azt a szilárd elhatározásunkat is, hogy a szörnyűségek hatásától megtörve bár, de folytatni kívánjuk teljes hatáskörű önkormányzati tevékenységünket.” Városának érdemeit felemlítve hangoztatta: „itt a közgazdasági és közművelődési kincsek dáriusi tömegei kiáltoznak bölcs kibá- nyászás után”. Abbéli bizakodását fejezte ki, hogy az új főispán — ki korábban lévén szegedi és hódmezővásárhelyi tisztviselő, „húsunkból való hús” — ismervén a város „számtalan súlyos baját és nyomorúságait”, a férfiasán helytálló tisztikarral végtelen sikert ér el hivatalában. Juhász Mihály bizottsági tag folytatta az üdvözlést, amelyben a főispánnal szemben támasztott elvárásokról is szót ejtett: ezek között említette a törvényhatóság anyagi helyzetének rendbehozatalát, az arányos és igazságos közteherviselést, az önkormányzati jog oltalmazását, pártatlanságot tevékenységében, s hogy egyesítse az egy célra törekvőket a polgárság körében.119 Ezek után, 1920 őszén a törvényhatósági bizottság folytatta a háború miatt félbeszakadt tevékenységét, amelyben a helyreállítási teendők mellett az új körülmények követelte intézkedések egyaránt helyt kaptak. Az első lényegesebb tennivaló a városi rendőrség államosításából adódott.120 Az új, állami hatóság teendői között említették meg a közbiztonsági rendészetet, az igazgatási rendészetet és a rendőri büntetőbíráskodás gyakorlását a közigazgatási hatóságok elé tartozó kihágásokban. A kormányrendelet ugyanakkor számos hatáskört helyezett át a törvényhatóság jogkörébe, mint például az elsőfokú közegészségügyi és állat119 Jkv. 1920: 120. 120 A magyar kormány 1919. évi 5047. M. E. számú rendelete a rendőrség államosításáról. MRT 1919. Bp., 1919. 752-768. p. 36
