Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
deztetésre a társulat által tartott és gondozott apaállatokat használtak. A fedeztetési díj mértékét évente a költségvetésről alkotott szabályrendeletben határozták meg. A fedeztetés egyébként előzetes beosztás alapján történt; azon nőivarú állatok után, melyek az említett társulat hím tenyészállataihoz voltak rendelve, a tagsággal nem bíró birtokosoknak a polgármester által megállapított díjat kellett megfizetniük. A díjak mértékének megállapítását azon elv figyelembevételével végezték, hogy az abból származó bevétel az apaállatok gondozási költségeit biztosítsa, de mégse jelentsen túlzott megterhelést a nőstény állatok tulajdonosai számára. Ha az ekként előirányzott bevételek nem fedezték volna a város által tartott apaállatok költségeit, a különbözetet a költség- vetés egyéb előirányzataiból kellett pótolni — azaz e címen év közbeni pótadó alkalmazásának nem volt helye.530 Az adókivetést az e célra vezetett lajstrom szerint és alapján végezték. A jegyzéket a városi számvevőség minden év május 5-ig vizsgálta felül, majd az érvényesítési záradékolt lajstromot közszemlére tétellel közölték az érintett állattartókkal. A lista tartalma ellen a közigazgatási bizottság adóügyi albizottságához fordulhattak jogorvoslatért azok, akik az abban foglaltakat magukra nézve sérelmezték. Végső fokon — az időben előterjesztett panasz alapján indult eljárásban — a közigazgatási bíróság határozott a vitás kérdésekben. A fedeztetési díjak kivetésének megtörténte után az állatállományban vagy a jószágokat érintő tulajdoni viszonyokban bekövetkezett változásokat a tárgyév további részében nem vették figyelembe. A díjakat szeptember 1-jéig kellett teljesíteni a városi pénztárba.531 Mivel azonban Hódmezővásárhely közönségének a szabályrendelet elfogadásának időpontjában csupán tizenegy tenyészbikája volt, a többit — körülbelül kilencvent — pedig magántenyésztők tartották, akként döntött a közgyűlés 1943-ban, hogy a fedeztetési díjat csak oly mértékben szedik, hogy az a városi tenyészállatok tartásának költségét biztosítsa. így a fedeztetési díjat egy darab nőivarú állat után akkor négy pengőben határozták meg, azonban nyomban hozzátették, hogy a város tulajdonában álló apaállatokkal végzett fedeztetések után az addig szedett hasonló természetű díjakat — 12 és 15 pengőt — továbbra is be kellett fizetni — mint fedeztetési pótdíjat. Mindezt addig kívánták fenntartani, amíg a város tulajdonát képező tenyészállatok száma, s velük együtt a bevétel nem emelkedik.532 6. A mezőgazdasági cseléd- és munkásszerződések hitelesítése és elkészítése után is díj volt szedendő.533 Az irányadó törvény alapján kötött szerződéseket az elsőfokú cselédügyi hatóság (a VIII. tanácsi/polgármesteri ügyosztály) hitelesítette, valamint magyarázta meg a feleknek. A törvényhatósági tisztviselő e szerződéses jogviszonyoszerint a település belsőségének tartozéka volt, illetve önálló ingatlanként is nyilvántarthatták. A használata a tagok által megállapított rendtartás szerint folyt. Baross Gyula: Közös legelő. In: Magyar jogi lexikon hat kötetben. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1904. V/149-150. p. 530 Jkv. 1943: 28. 54-56. p. 531 Uo. 57-58. p. 532 Uo. 59-60. p. 533 A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898. évi II. te. és Jkv. 1943: 93. (Szabályrendelet a mezőgazdasági cseléd és munkásszerződések hitelesítési és elkészítési díjainak megállapításáról és beszedésük módjáról, 16-19. p.) Érdekesség, hogy 1943 előtt — tehát negyvenöt évig — a törvényhatósági bizottság az e tárgyú rendeletalkotási kötelezettségének nem tett eleget. 126
