Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

kát nyilvántartandó, a munkaadók adatait és a munkavállalók számát külön iktatókönyvben rögzítette, a hitelesítési záradékkal ellátott szerződéseket pedig legalább öt évig megőrizte. Egy-egy szerződési okirat megmagyarázásáért, felolvasásáért és hitelesítéséért 25 munkásig terjedően egy pengőt, ötvenig két pengőt, a felett pedig 3 pengőt kellett fizetni. E költségeket mindig a munkaadó viselte. Ha a tisztviselő úgy találta, hogy a megkötött kontraktus jogszabályba ütközik, a közreműködést meg kellett tagadnia.534 535

A felek által kötendő szerződés elkészítését is elvállalhatták az illetékes városi tisztviselők: ehhez kizárólag blanketta nyomtatványt használhattak, melyért a kiállítás tényleges költségét lehetett felszámítani, amely díjat évente a polgármester állapította meg. 1943-ban például 25 munkásig szerződésenként két pengő, ötvenig négy pengő, azon túl hat pengő volt a meghatározott ellenérték. Az ekként szedett pénzeket a városi közpénztárban helyezték el, s az eljáró tisztviselők javadalmazására kellett fordítasz Az ÁLLATTARTÁS NÉMELY KÉRDÉSEIRŐL

1. Az állattartás szabályainak kialakítása végett szintén több jogszabályt fogadott a hódmezővásárhelyi törvényhatósági közgyűlés.536 Ezek keretében először az állatbetegségek terjedésének magakadályozása és az azokkal kapcsolatos teendők megkönnyítése végett alkotott szabályrendeletet említjük meg, mivel teoretikusan véve ez tartalmazza az igazgatási keretszabályokat.537

A város 132.258 hold (761 négyzetkilométer) kiterjedésű területét hét önálló állategészségügyi kerületre osztották, hogy „a ragadós állatbetegségek továbbterjedésének megakadályozása végett szükséges zárlati megszorítások az állatforgalmat fölöslegesen ne akadályozzák”. Ekként Hódmezővásárhely belterülete és külterületének egy kisebb része, valamint külön-külön Mártély, Gorzsa, Erzsébet, Rárós, Vásárhely-kutas és Kardoskút képeztek egy-egy kerületet.538

Az első határa északkeleten, északon és nyugaton a városi körtöltés volt a Mindszentre vezető út metszéspontjáig, onnan pedig a Mindszenti út, a Tisza út és a vásárhely-szentesi vasútvonal a Népkert állomásig, azután a Nagyszigeti út a Lelei útról a Kopáncsra vezető dűlőútig, majd a szentkirályi iskoláig, továbbá az onnan északra

534 1943: 93. 16-17. p.

535 Uo. 18-19. p. Lásd még Sápi Vilmos: A mezőgazdasági cseléd magánjogi helyzete a dualizmus korában. In: Jogtörténeti tanulmányok II. A dualizmus korának állam- és jogtörténeti kérdései. Szerk: Csizmadia Andor. Bp., 1968. 299-312. p.

536 Ezek normatív alapjául lásd a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1941. évi 155.000. számú rendeletét a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló 1940: XIII. törvénycikk végrehajtásáról. MRT 1941. Bp., 1942. 2261-2273. p. Minta az állattenyésztési szabályrendelethez: 2273-2358. p., valamint Jkv. 1941: 210.

537 Jkv. 1941: 122. (Szabályrendelet Hódmezővásárhely thj. város területének önálló állategészségügyi kerületekre való felosztása tárgyában, 14-18. p.)

538 Az állategészségügyi jogszabályokról lásd az 523. és az 524. jegyzeteket, valamint előzményként Jkv. 1899: 480., 1925: 490., 1931: 251.; érdemben pedig Jkv. 1941: 122. 14. p.

127