Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
megszüntetése vagy újak emelése, a tetőszerkezet kiváltása vagy átalakítása, a külső homlokzaton ajtó nyitása, továbbá kémények és portálék (díszes főbejáratok) készítése, a szomszéd felé történő ablaknyitás és az udvart megosztó kerítés elhelyezése. A szabályszerűen előterjesztett kérelmek nyomán az engedélyek megadására a harmadik tanácsi (polgármesteri) ügyosztály mint építkezési hatóság volt jogosult, másodfokon pedig a közigazgatási bizottság egyik albizottsága döntött.471 A szabályozási vonalakra tervezett építményeket — ha azok a jogszabályoknak megfeleltek — általában engedélyezni kellett. Az utcaszabályozás és a városrendezés érdekéből azonban a nem a szabályozási vonalon álló, lakhatásra használt létesítmények állandósítását célzó átalakítások nem voltak eo ipso engedélyezhetek. Hogy a tervbe vett átalakítások és javítások az állandósításra alkalmasak voltak-e, azt az építési küldöttség meghallgatása után az említett ügyosztály esetről esetre döntötte el.472 1939-től légoltalmi szabályozással is kiegészültek az építkezésekre előírt rendelkezések, amelyek leginkább az óvóhelyekre vonatkoztak. Fontos közérdeket képezett légoltalmi szempontból, hogy a könnyen gyulladó zsindely- és gaztetőket a város belterületén mielőbb kicseréljék; erre az építésügyi hatóság kötelezhette is a tulajdonosokat. A szabályrendeletet egy részletes függelékkel is kiegészítették, amely többek között a kötelezően létesítendő óvóhelyeket és azok műszaki szabványait jelölte meg. Ennek célja az volt, hogy háború esetén a légi támadások alkalmával a polgári építmények mennél kevesebb kárt szenvedjenek, s a lakosság vagyoni és életbiztonságának fokozása végett szakszerű útmutatást adjanak.473 8. Jogtörténeti szempontból érdekességet jelent a bordélyházak üzemeltetésére vonatkozó 1908. évi szabályrendelet is,474 különös tekintettel arra, hogy az ily „intézmények” fenntartása a jelenlegi büntetőjogunk szerint bűncselekményt képez. Ezzel szemben a két világháború közötti időben az üzletszerű kéjelgés nem volt jogellenes tevékenység (kihágás), ha azt a jogszabályoknak megfelelően, bordélyházban végezték. Annak nyitásához hatósági engedély volt szükséges. Bordélyház fenntartására csak olyan nő nyerhetett engedélyt, aki 35 éves elmúlt, bűntettért, nyereségvágyból elkövetett vétségért vagy meghatározott kihágásokért büntetve nem volt. A bordélyüzlet csak olyan — félreeső utcában álló — házban működhetett, amelyben az engedélyesen és hozzátartozóin kívül más nem lakott. Lényeges követelményként fogalmazták meg a közegészségügyi szabályok megtartását is. Az engedélyezési eljárást követően megnyitott új bordélyház után a fenntartónak ötven koronát — illetve 1927-től annak megfelelő összegű pengőt — kellett a városi szegényalapba befizetnie. Üzletszerű kéjelgést úgynevezett türelmi engedély és egészségi bizonyítvány mellett, 16. életév betöltése után lehetett folytatni. A bordély tulajdonosa köteles volt az általa alkalmazott kéjnőket az orvossal rendszeresen megvizsgáltatni, személyesen pedig minden nap megvizsgálni, s az egészségügyi utasításoknak egyébként is pontosan eleget tenni. A nemi betegségben szenvedő kéjnőknek a házi gyógykezelése tilos 471 A városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. te. 25. § (1) bekezdés, Jkv. 1937: 37. 472 Jkv. 1910: 759. 2-3. p. 473 Jkv. 1939: 16S. és Iratok I. 25. tétel. 474 Jkv. 1908: 494. és Iratok I. 11. tétel. (Hódmezővásárhely thj. városnak a bordélyházakra vonatkozó szabályrendelete. Kny. 1-14. p.) 113
