Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
volt; őket egészségügyi intézményben kellett kezeltetni. A munkavállaló perdita keresetét a bordélytulajdonossal kötött megegyezés — tulajdonképpen szerződés — szerint kellett megállapítani és kifizetni.475 A rendelet tiltotta a kiegészítő szolgáltatásokat: úgymint a megvendégelést, különösen a vendégek szeszesitallal való ellátását, továbbá a szerencsejáték űzését és a zongorán vagy cimbalmon kívül egyéb eszközzel való zenélést. Serdületlen ifjakat és ittas személyeket a bordélyházba nem engedhettek be, annak ablakait függönnyel egyébként is el kellett takarni; az ajtajában a kéjnők nem álldogálhattak, az arra járókkal nem „kacérkodhattak”; mindezen szabályok megszegéséért közvetlenül a tulajdonos felelt. Egyszerre legalább hat kéjnőt kellett a házban tartani. Ennek az olyan nő minősült, aki a kéjelgést bordélyházban keresetképpen, engedéllyel ellátva végezte. Vásárhelyi illetőségű egyént helybeli bordélyházba kéjnőként nem vehettek fel. A perditák kötelesek voltak a legcsekélyebb egészségügyi rendellenességet is kivizsgáltatni, valamint a vendégekkel szemben magukat illedelmesen viselni.476 A kéjelgésre előírt szabályok megtartására a városi rendőrfőkapitányság, majd a VIII. ügyosztály felügyelt. Aki ezek ellen vétett, kihágást követett el, és 100 koronáig (pengőig) terjedő pénzbírsággal vagy elzárással volt büntethető. Aki türelmi engedéllyel nem bíró kéjnőnek lakást adott vagy titkos kéjelgésre alkalmat biztosított, avagy valakit kéjelgésre csábított (rábírt), egy hónapig terjedhető elzárással volt sújtható. Az eljárásra első fokon a rendőrfőkapitányság vezetője, 1921-től az említett tanácsi ügyosztály kijelölt tisztviselője, másodfokon a tanács, 1929-től a polgármester megbízottja, harmadfokon pedig a belügyminiszter bírt jogosultsággal.477 3. § A KERESKEDELMI VISZONYOK HELYI SZABÁLYAI A vizsgált korszakban a piaci és vásári tevékenységre alkalmazott rendeletek közül az időben első még 1901-ben keletkezett,478 amelyet többször módosítottak az évtizedek folyamán,479 mígnem az 1930-as évek végére szükségessé vált egy új megalkotása az elavultnak tekinthető dualizmuskori jogszabály helyett. Ennek eredményeként a közgyűlés elfogadott egy rendelettervezetet 1942-ben,480 azonban azt a következő évben máris korrigálni kellett, így inkább hatálytalanították azt, még mielőtt a belügyminiszter jóváhagyta volna. A revideált változatot így csak 1943-ban tárgyalta és fogadta el a törvényhatósági bizottság.481 A piaci hely pénz szedés ismételt bevezetésére 1939475 Uo. 4-6. p. 476 Uo. 6-8. p. 477 Uo. 10-12. p. Lásd még: a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. te. II. részének 2. fejezetét, valamint a kihágásokról szóló magyar büntető törvénykönyv (1879. évi XL. te.) 81. §-át. 478 Jkv. 1901: 365. (Szabályrendelet a heti és napi vásárokról és az azokon való rendtartásról.) 479 Pl. Iratok I. 65. tétel (8743/1926. t.ü. Hódmezővásárhely törvényhatósági városban a heti és napi vásárokról és az azokon való rendtartásról.) 480 Jkv. 1942: 89. (Hódmezővásárhely thj. város vásár- és piacrendészeti szabályrendelete.) 481 Jkv. 1943:192. (Hódmezővásárhely thj. város szabályrendelete az országos és heti vásárokról, nemkülönben a napi élelmiszerpiacokról és az ezeken való rendtartásról, 3-16. p.) 114
