Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
6. Hódmezővásárhely területén hirdetéseket bármilyen módon közzétenni — ideértve a mozgóhirdetéseket, a reklámfelvonulásokat és a szétosztott (repülő) hirdetéseket is — csak díjfizetés ellenében lehetett.464 Kivételt képeztek a hírlapokban és könyv alakban megjelent nyomtatványokon, a vasutak által a pályaudvari vasúti berendezéseken, a közlekedési vállalatok járműveinek belsejében, valamint a házingatlan tulajdonosa, bérlője, használója által az ingatlan falán saját viszonyaira nézve közzétett hirdetések. Díjmentesen voltak elhelyezhetők az állami és a törvényhatósági közintézmények és üzemek saját, továbbá a pártok választási jellegű, valamint a városi szegények megsegítésére szervezett mulatságokra és játékokra vonatkozó hirdetések is. Az egyházak, az oktatási intézmények, a színházak, a sport és jótékonysági egyesületek rendezvényeire, valamint a tudományos és művészeti előadásokra invitáló, végül a legalább hat havi időtartamra közzétett hirdetésekért a megállapított díjak fele volt fizetendő. A különféle hirdetési nyomtatványokat kifejezetten e célra felállított berendezéseken tehették közzé a lakosok, ugyanakkor a tulajdonos engedélyével a hatósági és a választási hirdetmények, továbbá a hajózási és vasúti vállalatok közgazdasági, nemkülönben a nemzetközi, országos és a helyi kiállítások közérdekű hirdetései a hirdetőoszlopoktól eltérő felületre is kihelyezhetők voltak.465 Meg kellett tagadni az oly hirdetmények közzétételét, amelyek a közrendet vagy a közerkölcsöt sértették vagy veszélyeztették, különösen, ha a nemzet, nemzetiség, társadalmi osztály vagy hitfelekezet elleni gyűlölet ébresztésére voltak alkalmasak, avagy a családi élet belső ügyeit tárgyalták. A szabályosan kifüggesztett hirdetéseket megrongálni, illetéktelennek eltávolítani, átragasztani nem szabadott mindaddig, amíg a hirdetmény érvénye meg nem szűnt. Ez utóbbi a kihelyezéstől számított hat nap után következett be, kivéve, ha a hirdető felár megfizetése mellett előre kérte a hosszabb időtartamú érvényesség megállapítását. A hirdetési nyomtatványokat a hirdető berendezés tulajdonosa helyezhette ki, miután a díjat befizették. Ha nem üzleti célból hirdettek, az ezt engedélyező polgármesteri határozatot is be kellett mutatni kihelyezés előtt. A díj mértékét ötven példányonként a kifüggesztendő dolog felületének figyelembe vételével, táblázat alapján állapították meg. A színházi reklámfüggönyön történő és a filmszínházi hirdetésekre vonatkozóan átalányösszegben is megegyezhettek a felek.466 A díjak szedésének joga haszonbérlet útján is hasznosítható volt, mely esetben a hirdetmények kezelésének joga a haszonbérlőt illette. A szerződés megkötésének engedélyezésére a közgyűlés bírt jogosultsággal. A valóságban Vásárhely a hirdetési monopóliumot ily módon, versenytárgyalás útján kétévi tartamra bérbe adva gyakorolta.467 Kihágást követett el, és száz pengőig terjedő pénzbírsággal volt büntethető, aki a tulajdonos engedélye nélkül függesztett ki hirdetményt, aki a kivételek közé nem eső hirdetményt hirdetőtábla alkalmazása nélkül helyezte ki, aki a hirdetésre szolgáló berendezési tárgyakat megrongálta, eltávolította, aki a magánhirdetményeket jogtala464 Jkv. 1927: 146., 1931: 239., 1929: 61. (Hódmezővásárhely thj. város hirdetésügyről alkotott szabályrendelete, 1-13. p.) 465 Jkv. 1929: 61. 2-5. p. 466 Uo. 5-8. p. 467 Lásd pl. az 1931. július 3-án kelt külön hirdetési díjszabást és kezelési utasítást: Iratok I. 37. tétel. 111
