Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
állt, a rajta lévő berendezések meghibásodtak vagy megrongálódtak, avagy ezek veszélye fenyegetett, köteles volt a műszaki tisztet azonnal értesíteni. Az útkaparók magáncélú munkálatokat nem vállalhattak, az úton közlekedők irányában illedelmesen kellett magukat viselniük, a postakocsik haladását pedig közvetlenül is támogatniuk. Munkájuk segítésére szükség esetén napszámosok is beoszthatok voltak melléjük. Mindezeken túl a közlekedés rendjét is felügyelték: ha útrendőri (közlekedési) kihágást tapasztaltak, a műszaki tisztnek erről is jelentést tettek.459 Ha valamely útkaparó kisebb súlyú szabályellenességet vagy mulasztást követett el, a polgármesternek jogában állt őt — a fellebbezés kizárásával — rendbírsággal sújtani, egyéb esetekben pedig akár el is bocsáthatta állásából. Ez utóbbi helyzetben fellebbezésnek volt helye, melyet a rendes bíróságok bíráltak el. Az útkaparókat egyébként évente a kukoricavetés, -művelés és a betakarítás, valamint más gazdasági „dolgaik” végzésére 14 nap szabadság illette.460 5. A hódmezővásárhelyi városi partfürdő igazgatása is lényeges teendője volt a törvényhatóságnak. Az evégből elfogadott 1936. évi szabályrendelet szerint461 ezt házilag vagy haszonbérbe adás útján végezték, a területén lévő vendéglőt pedig nyilvános versenytárgyalás útján hasznosították. Házi kezelés esetén a felügyeletet a pénzügyi ügyosztály vezetője végezte. Ennek körében gondoskodott a fürdő időben történő üzembe helyezéséről, a szükséges javítási és tisztítási munkák elvégeztetéséről, a személyi és dologi kiadások teljesítéséről, valamint javaslatot tehetett a polgármesternek új beruházások eszközlésére, az alkalmazottak félfogadására és a javadalmazásuk megállapítására, illetve versenytárgyalások nyomán a fürdő vendéglőjének haszonbérbe adására. A műszaki berendezéseket viszont a mérnöki hivatal felügyelte és ellenőrizte. A kezelőszemélyzet a gondnokból, a pénztárnokból, a kapusból és nyolc kabinosból állt. A gondnok kötelessége volt a leltári tárgyak kiadása és bevétele, a rend és a tisztaság biztosítása, a medencék kitisztítása, s — ha önálló úszómestert nem alkalmaztak — a mentési feladatokat is el kellett látnia. A pénztárnok anyagi felelősség terhe mellett kezelte a fürdőjegyeket és az azok értékesítéséből befolyó összegeket, és köteles volt biztosítékként megfelelő mértékű óvadékot a város házipénztáránál letétbe helyezni. A kapus volt a fürdő őrzője, aki állandóan annak területén is tartózkodott. Amellett, hogy a látogatójegyeket, valamint a be- és kilépőket ellenőrizte, felügyelt a fürdő felszerelési tárgyaira, tisztította a folyosókat, a csatornákat és vigyázott arra is, hogy azok a fürdési idényen kívül, télen be ne fagyjanak.462 Aki a fürdő szolgáltatásait igénybe vette, köteles volt a kisgyűlés által időről időre megállapított belépti díjat előre kifizetni, egyébként pedig a fürdőfelügyelő által kiadott fürdőrendben foglaltakat megtartani.463 459 Uo. 3-4. p. 460 Uo. 4-5. p. 461 Jkv. 1936: 254., 1939: 166. (Szabályrendelet Hódmezővásárhely partfürdőjének igazgatásáról és kezeléséről, 43-48. p.) Lásd még a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról szóló 1929. évi XVI. te. 1-18. §-ait! 462 Jkv. 1936: 254. 44-46. p. 463 Uo. 47-48. p. 110
