Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

Az összeget általában egyszerre kellett teljesíteni, azonban ötévi részletfizetésre is volt lehetőség. Egyébként a burkolási költség köztartozásnak minősült, így önkéntes befizetés hiányában a behajtása — hat százalék késedelmi kamat felszámításával — közigazgatási úton történhetett. A költségviselésről szóló határozattal szemben a köz- igazgatási bizottsághoz, annak döntése ellen pedig a közigazgatási bírósághoz fordulhattak a kötelezettek. A burkolat elkészítésére irányuló vállalkozási szerződést a törvényhatóság kötötte meg akként, hogy a vállalkozó díját rendszerint öt év alatt, tíz kamatmentes részletben fizették ki.454

1939-ben akként módosították a díjfizetési szabályokat, hogy az aszfalt- és téglajárda készítését kérő tulajdonosok a költségek felét már a munkálatok megkezdése előtt kötelesek voltak egy összegben a város házipénztárába befizetni. Az aszfaltjárdák költségének másik felét ötévi részletekben, a téglajárdákét pedig három év alatt kellett kiegyenlíteni. A vállalkozó díja ekkor a munkálatok átvétele után egy összegben volt megfizetendő.455

Az utak állagának fenntartása a törvényhatóság műszaki közegeinek, leginkább az útkaparóknak a feladata volt.456 Az útkaparók csak büntetlen előéletű, negyvenedik életévüket be nem töltött, munkaképes állampolgárok lehettek, akik magyarul írtak, olvastak és számolni is jól tudtak. Őket a polgármester élethossziglan fogadta fel; a várostól nem csak fizetést, de lakbért is húztak.457 A közúti költségvetés terhére 35, a kövezetvám jövedelem terhére pedig 24 útkaparói állást szerveztek 1927-ben. Az útkaparók a főmérnök közvetlen felügyelete mellett tevékenykedtek, aki a műszaki tiszt útján adta utasításait és ellenőrizte az elvégzett munkát. Az útkaparók kötelesek voltak a reájuk bízott útszakasz közelében lakni, a nekik átadott szerszámokat megőrizni, s az éjjeli időszakot kivéve szüntelenül az útszakaszon tartózkodni és az utak „ápolását” végezni. Ennek keretében kötelességüket képezte az utakon keletkezett hordalékok és akadályok eltávolítása, az út sártól, kisebb hófúvásoktól való megtisztítása, az útpadkák kijavítása és tisztogatása, az útszéli fű kaszálása, az út peremén keletkezett sérülések kijavítása, az árkok tisztán tartása, valamint az út menti fák gondozása, az ágaik és gallyaik metszése, ha azok a telefon- vagy távírdái vezetékeket egy méterre megközelítették.458

A kavicspályák és a földutak épségét egyaránt felügyelték: a keletkezett lyukakat és sérüléseket, valamint a kerékvágásokat folyamatosan kiegyengették, az útvonalon lévő műtárgyakat (berendezéseket) havonta ellenőrizték, valamint fenntartották a távírdái vezetékek épségét. Ela az útkaparó észlelte, hogy valamelyik távírdaoszlop ferdén

454 Uo. 2-3. p.

455 Jkv. 1938: 123., 1939: 24.

456 A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. te. 18. § 7. pont. Jkv. 1923: 280., 1924: 136., 1925: 227., 1926: 60., 473., 1927 : 453. (Hódmezővásárhely thj. város közútjain és a belterületi utcáin alkalmazott útkaparók szolgálati viszonyaira vonatkozó szabályrendelet, 1-5. p.)

457 A m. kir. minisztérium 1925. évi 7000. M. E. számú rendelete a létszámviszonyok rendezéséről, és az állami és vármegyei tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, valamint a csendőrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőrség tagjait megillető kedvezményeknek, továbbá az említetteket, valamint özvegyeiket és árváikat megillető ellátási díjak újabb szabályozásáról. MRT 1925. Bp., 1926. 1687-1772. p., különösen a 16. kimutatás: 1759. p.

458 Jkv. 1927: 453. 1-2. p.

109